Miért lett olyan nagy divat szidni a magyarországot?

Egyetértek a kérdezövel.

Valaszom: fogalmam sincs

Azért, mert egyesek azt hiszik, hogy ha szidnak valamit, akkor a szidott dolog fölött állnak, kiválóbbak annál, mert "látják a hibáit" és "magasabbra teszik a mércét".

Így a Magyarországot szidó embertípus általában azt a látszatot igyekszik felépíteni, hogy ő "látja", hogy a magyarok buták/lusták/rondák/szemetek stb., és bezzeg nyugaton mindez másképp van, ezért tekintsük úgy, hogy ő már meghaladta a mi szintünket, és ő már tulajdonképpen egy felsőbbrendű nyugati ember, aki véletlenül közénk csöppent, de amint teheti (meg amint elvégezte a pénzünkből az egyetemet), visszamegy nyugatra, a hozzá egyedül méltó helyre, aki pedig nem ért egyet vele, az "biztos irigy", amiért nem éri el azt a magasrendű látásmódot, aminek ő a birtokában van.

Ez az embertípus az esetek többségében az örök elégedetlen, aki mindig más akar lenni, mint a környezete. "Bezzeg Angliában", mondogatja Magyarországon, de amikor már Angliában van és beilleszkedett, akkor gyakran azt fitogtatja, hogy mekkora magyar (ezt akkor, ha valami jó, megbecsült állása van), vagy pedig Angliát szidja, mert "bezzeg Amerikában" sokkal jobb minden (ez akkor jellemző, ha csak vécépucoló/mosogató lett belőle Angliában). Ha továbbmegy az USA-ba, akkor ott az ottani sznobokkal együtt mondogathatja, hogy "bezzeg Európában". Az USA-ban ugyanis szintén létezik az öngyűlölő szubkultúra, jellegzetes alakja, hogy egy itt is ismert nevet mondjak, Michael Moore.

Akik pénzben mérik az Élet értékét, azoknak valóban nincs itt maradásuk. A jelenlegi körülmények között nincs túl kiszámítható jövőképünk, a munkalehetőségek is beszűkültek, ha valaki a korábbi életszínvonalát akarja fenntartani, esetleg úgy szeretne élni, ahogy a tévében látta, tényleg csak az a lehetőség marad számára, hogy elhagyja az országot.

Sajnálom őket egyébként, ők is Hazánk fiai, lányai, de sajnos nem tudják, hogy milyen felfedezésre váró titkok, rejtélyek húzódnak meg az elferdített történelmünk mögött. Nem is lehet őket hibáztatni ezért, az oktatási rendszer miatt lettek így.

Egyetlenegy gyógymódot látok valójában: minden Anyaországban élőnek el kellene látogatnia Erdélybe, ott mindenki személyesen meggyőződhet arról, hogy hogy kell magyarként élni. Ők még tudják, élik, mi már nem.

20:13

"itt hagyom a f@szomba ezt a kib***tt céget a köcsög főnökökkel együtt"

A szóhasználat is árulkodó.

Aki nem azt mondja, hogy "találtam egy álomállást" vagy "találtam egy nekem sokkal jobban megfelelő céget", hanem azt mondja, hogy "itt hagyom a fаszomba ezt a kibаszott céget", az igen gyakran negatív beállítottságú, a dolgokat a hibáik felől közelíti meg, és új munkahelyén is elsősorban a hibákra fog felfigyelni, így mindig elégedetlen marad.

Ha valaki kapott egy remek New York-i állást, ezért kimegy pár évre Amerikába, az mondhatja, hogy "kaptam egy remek lehetőséget, bolond lennék kihagyni". Vagy az is lehet, hogy valaki egyszerűen elindul külföldre, mert szereti a változatosságot, kalandot, kihívásokat stb. "Elmegyek Franciaországba, mert nagyon vonz." "Elmegyek Berlinbe, mert az a művészek paradicsoma." Ez teljesen más pszichológiai szempontból, mint az, hogy "Itthagyom ezt a szаr országot".

Nekem elsősorban nem az anyagiakkal van bajom (23 éves vagyok, 130-at keresek, ami elég jó fizu, de családot nem tudok belőle alapítani, ami valljuk be, eléggé hátrány a magyarság számára, ugyanis kellene az utánpótlás), hanem a magyar emberek lebutított mentalitásával.

Egy szóval nem tudom megfogalmazni (mert a szókincsemben nincs rá jó szó), hogy milyenek, de el tudom magyarázni.

A legnagyobb lényeg, hogy a magyarok nem nyílnak meg egymásnak. Mintha mindenkinek lenne egy saját kis világa, amiben élni szeretne és ahova elzárkózhat és a gondolatait, a véleményét egyszerűen nem akarja megosztani más emberekkel. Szerintem nem bízik meg bennük, amire talán van is jó oka.

A következő (ami az elsőhöz kapcsolódik), hogy a magyar ember élvezi, ha a másik magyar emberrel szemben közömbös lehet, nem érdekli a másik magyar sorsa, nem akarja ismerni őt, sőt, a legelvetemültebbek még a szórakozásukat is abban lelik, hogy a másik magyart gáncsolgatják.

Tehát nincs bizalom, nincs szeretet, nincs megértés. Helyette vannak fakó arcok, vagánykodások (Na, ki a faszább gyerek? Mi, hogy én? Akkor feletted állok és mostantól le vagy sz@rva.), eltaposás, megköpködés, érzéketlenség, érdektelenség.

Valami nagyon elromlott.