Vannak itt olyanok, akik aktivan emlekeznek a delszlav haborura?

az belső háború volt, nem külső lerohanás.

más volt, de sokkal véresebb.

Gyorsan beléptették Magyarországot a NATO-ba, hogy egy-két hét múlva USA használhassa a légterünket.

Nem lehet tudni, hogy enélkül mikor lettünk volna nato-tag.

Egyesek féltek a megtorlástól, hiába lettünk nato tag.

Igen emlékszem, többek között akkor voltam katona, amikor néhány lövedék áttévedt Magyarországra. Elég erősen figyeltük a híreket, hogy esetleg Magyarország így vagy úgy bevonódik-e a háborúba.

Nagyon más volt a helyzet. A délszláv háború polgárháborúnak indult, majd függetlenségi háborúvá vált. Horvátország, Bosznia és Szlovénia független országot akart, míg Szerbiának a közös államalakulat volt az érdeke.

Ott is volt néhány "fura" vezető, Jugoszlávia köztársasági elnöke, Milosevics, a horvátoknál Frano Tudjman (azt hiszem szintén köztársasági elnök lett) és a bosnyákoknák Izetbegovics. Mindhárman teljes erőből nyomták a nacionalista gombot a saját oldalukon. Szlovénia viszonylag gyorsan kiszállt a játékból, egy rövid, 10 napos háborúval ők el is érték a függetlenségüket. Annyiból volt egyszerűbb helyzetük, hogy az etnikai határok nem különböztek túlságosan az új ország államhatáraitól. A horvát, bosnyák, macedón és szerb ellentét viszont egy nagyon hosszú háborúba torkollott. Különösen a Koszóvóért folytatott háború húzódott el, mivel azt a szerbek ősi szerb földnek tekintették, de etnikailag az albán nemzetiségű lakosság volt/van többségben. Szerbia a mai napig nem ismeri el független államként Koszovót.

A külföldi segítség tekintetében akkor is ment a spekuláció. Kezdetben csak ENSZ békefenntartók mentek, és csak jóval később kezdődtek NATO akciók. Úgy emlékszem a szárazföldi műveletek jórészt ENSZ missziók voltak.

Nagyon zavaros időszak volt.

A fő problémát az etnikai tisztogatások adták. Engem elsősorban a horvát, szerb összecsapások érdekeltek.

A korábbi jugoszláv időszakban a különféle nemzetiségek főleg az etnikai határokon nyomultak be egymás területeire, de nem keveredtek össze jelentős mértékben. A legnagyobb etnikai közösség a szerb volt, arra épült jugoszlávia. Így aztán amikor szétszakadt az ország, minden új államban voltak etnikai kisebbségek, de úgy, hogy egy adott szűk területen ők lettek többségben. Erre aztán a milíciák el akarták ezeket zavarni a területükről, ám a saját milíciáik meg átmentek ezekbe a régiókba és ők meg a területet akarták elcsatolni és a civilek, a lakosság sorsa attól függött, melyik fegyveres csoport győz.

Aztán ugye bosszúhadjáratok is voltak, ha valahol lelődöztek szerbeket a horvátok, akkor azok bosszút álltak egy másik helyen, vége, hossza nem volt az atrocitásoknak.

Különösen Boszniában volt harakiri, mert ott még az Iszlám is bekavart, ugye volt mohamedán rész is jugóban, népirtás népirtás hátán.

Viszonylag pártatlannak mutatkozott a tájékoztatás, persze egy csomó mindent utólag tudtunk meg. A tömegsírokba nem került be mindenki, előfordult, hogy voltak túlélők, így sok minden kiderült, de mindegyik népcsoport gyilkos és áldozat is volt egyúttal. Most elég egyoldalúan látjuk az eseményeket, mindent az ukránok szemszögéből kommentálnak, az oroszoktól szinte semmi hír nincs, akkor nem így volt, tényleg elég pártatlan volt a világ, illetve egyszer hol inkább ide, aztán később meg hol oda hajlott kicsit a közhangulat, amíg a NATO be nem rágott, mert főleg a szerbek szegték meg folyton a tűzszünetet, illetve úgy tűnt, mert ők persze mindig csak visszaütöttek állításuk szerint.

Állatira fel volt hergelve a nép.

Annyira a legtöbb embert nem érdekelte már nálunk, pontosabban olyan hosszú ideig ment a marakodás, hogy kicsit ráuntunk, elkopott a kezdeti szenzációja, ha ez az ukrán konfliktus is eltart egy darabig, akkor látható lesz a változás mondjuk három hét, két hónap, fél év múlva, ugye akkor is ez volt, egy idő múlva már csak pár percre kapta fel a fejét az ember, ha meghallottuk, hogy valahol egy csomó embert agyonlőttek ezek, vagy azok, de annyira mindennapossá váltak a szörnyűségek, amik ellen semmit nem lehetett tenni, hogy a végén alig törődtünk vele.

Aztán elcsitultak, majd fellángoltak az ellenségeskedések, mikor hogy, már ők maguk is borszasztóan unták, szerencsénkre nekünk nem volt félnivalünk egyiktől sem, miránk nem volt ez semmi hatással.

Én Budán laktam akkor, így azt nem tudom, hogy a határ közelében más hogyan élte meg ezeket az eseményeket.

Olyan nagy erők nem voltak, mint a mostani konfliktusban, bár arról voltak hírek, hogy egyes államok, például a görögök, vagy a törökök, sőt a ruszkik is támogattak egyes népeket, de csak a fű alatt, vagyis nem nyilvánosan, így nem csaptak sosem nagy erők össze, legalább is nem akkorák, mint most, az orosz-ukrán háborúban.