Azt olvastam hogy bizonyos II.világháborús gépeken, például az éjszakai vadászokon volt barát-ellenség felismerő rendszer (IFF), hogyan működtek ezek?

2-es: pedig nem! :)

A korai brit IFF rendszerek úgy működtek, hogy a gépen volt egy adóvevő, amely ha radarjelet érzékelt, akkor kibocsátott magából egy azonos frekvenciájú, de erősebb és hosszabb jelet. Ezáltal a radarkezelő tudhatta, hogy ha a visszatérő jel erős és hosszú, akkor az adott jel egy baráti géptől jön, nem pedig ellenségestől. A probléma ezzel persze az, hogy az ilyen IFF rendszerek csak egyféle radarral kompatibilisek, hiszen az adóvevőt rá kell hangolni az adott radar frekvenciájára, különben nem működőképesek. A későbbi brit IFF-ek már a kérdés-válasz elvén működtek, tehát a radarkezelő kiküldött egy kérdőjelet (egy külön erre a célra kijelölt frekvenciasávban), a gépre felszerelt adóvevő pedig visszaküldött egy válaszjelet. Ennek további előnye, hogy nem csak IFF célokra lehetett használni, hanem egy-két egyéb üzenet (pl. mayday) küldésére is használhatóak voltak.

A németek már a kezdettől fogva a bonyolultabb, morse-jeleket használó rádiós megoldást használták, hasonlóan a kérdés-válasz elvét követve, ők viszont ezt még titkosították is. Papíron ez biztonságosabb, azonban ez egy olyan bonyolult IFF-rendszert eredményezett, hogy gyakran meghibásodott, vagy a pilóták rosszul állították be a rendszert, így kevésbé volt hasznos, mint a brit IFF-rendszerek. Arról nem is beszélve, hogy a britek 1944-ben sikeresen feltörték a német IFF-rendszert, és kifejlesztették a Perfectos adóvevőt, amely a német IFF rendszert kihasználva dedikált radar nélkül is pontosan meg tudta határozni a német éjszakai vadászgépek pozícióját, így a németek kénytelenek voltak felhagyni az IFF-rendszerük használatával.