Mikor kezdődött pontosan az Oszmán Birodalom hadseregének harmadosztályúvá válása?

# 1

A török haderő haditechnikailag már a 16. században lemaradt a nyugat-európai élvonaltól.

Példa erre az 1571-es lepantoi csata.

Ugyanis lepantoi csatában is kiderült, hogy a török lemaradt a tüzérség és a lőfegyverek terén, mind mennyiségben, mind minőségben.

Még lepantoi csatában részt vett 205 keresztény hadihajón összesen 1815 db ágyú volt, addig a 222 db török hadihajón csak 750 db ágyú.

A csatát, a 16. század egyik legnagyobb tengeri csatáját a keresztények elsöprő tűzerő fölénye döntötte el.

Még a keresztény tengerészgyalogság lőfegyverekkel (aquebus, muskéta típusok) harcolt, addig a törökök elsősorban íjászokat alkalmaztak.

Kedves kérdező!

A keresztény Európában a 16. század elején kezdetét vette a hadügyi forradalomnak nevezett folyamat, amely során zártrendi harcászatot folytató, egyre inkább tűzfegyverekkel felszerelt, állandó jellegű hadseregek jöttek létre. Ezeknek a hadseregeknek a mérete folyamatosan nőtt.

A keresztény Európában ezzel párhuzamosan zajlott egy nagyarányú tudományos-technikai forradalom is, amelynek katalizátora a könyvnyomtatás tömeges elterjedése volt. Ez a tudományos-technika forradalom természetesen kihatott a hadügyekre és a haditechnikára.

Az Oszmán Birodalom azonban mind a hadügyi forradalomból, mind a tudományos-technikai forradalomból kimaradt. Az első török nyelvű nyomdát például csak több, mint 300 évvel azután, a 18. században alapították, hogy Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást. Így könyvnyomtatás hiányában az oszmánoknak esélyük sem volt részt venni a tudományos forradalomban. Még Nyugat-Európában a könyvnyomtatásnak hála könyvek és nyomtatványok az 1500-as évektől olcsó tömegcikkeké váltak, addig az Oszmán Birodalomban a kézzel írt könyvek a 18. századig méregdrága, exkluzív luxuscikkek voltak, amelyeket csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak.

Az oszmán haderő haditechnikai lemaradása az 1591-1606 között Magyarországon vívott tizenöt éves, vagy hosszú háború folyamán nyilvánvalóvá vált. Ez a háború döntetlennel végződött, mert a török haderő óriási létszám és logisztikai fölénye még kiegyenlítette a jóval kisebb létszámú, a zártrendi harcászatra és a tűzfegyverekre építő Habsburg haderők haditechnikai fölényét. De ezzel is csak döntetlenre futotta az oszmánoknak.

Az 1664-es szentgotthárdi csata volt az első, amelyben a török fősereg nyílt csatában vereséget szenvedett a Habsburgoktól és szövetségeseiktől a magyarországi hadszíntéren.

Az 1683-1699 között vívott nagy török háború során a Habsburgok és szövetségeseik az összes, a főerők részvételével zajló, döntő csatában megsemmisítő vereségek sorozatát mérték az oszmán főseregre.

Az Oszmán birodalom bukása szinte törvényszerű volt. Európa lényegesen több erőforrással rendelkezett. Főleg metallográfia és energiahordozók (akkoriban szén) terén voltak nagyobbak a lehetőségei, de mezőgazdaságban (élelmiszer-termelés) is többszörös volt a fölénye. Ez a haditechnikában is megmutatkozott. A törökök tűzfegyver "képességének" a gerincét már addig is külföldi mesterek adták.

Ahogy egyre jobban koncentrálódtak a hatalmi centrumok úgy vetettek egyre inkább szemet "keletre" az oszmánok által birtokolt területekre. Egyszerűbb volt közösen abba az irányba elmozdulniuk mint az erős európai szomszéd felé (ettől még egymást is aprították folyamatosan).

A középkorban csak addig tudtak rajcsúrozni Európában amíg az Európai ipari gerinccel nem találkoztak szembe és a megosztottságot ki tudták használni. Az ezernyi széthúzástól terhelt Balkánon, az erős, de Európai viszonylatban csak középhatalom Magyarországon (hozzátéve a mi saját megosztottságunk is hozzátett a török sikerekhez), illetve az addig egymással civakodó Itáliai városállamokkal szemben. A XVI. századra ez a helyzet megváltozott, beletört a turbánosok foga a keményebb dióba.