Háborúban mikor valakit azonnali kivégzésre ítélnek parancsmegtagadás miatt, akkor onnan már nincs visszaút?

Nagy eséllyel igen, mert aki tétova, az nem megbízható, ahogy kettes mondja.

Legegyszerűbb dolog, ha már a behívást tagadod meg és berakatod magadat a börtönbe.

"Háborúban mikor valakit azonnali kivégzésre ítélnek parancsmegtagadás miatt"

Ilyen nem történik, a katonákat megilleti a hadbírósághoz való jog. Minden ilyen eset jogtalan és háborús bűnnek minősül. A kérdés így tehát félig meddig értelmetlen, mivel erre nincsen egyetemes, követendő jogi procedúra, nem lehet egyértelmű választ adni.

Egyébként a katonák sem hülyék, a parancsmegtagadásnak nagyon-nagyon ritkán van értelme (kivéve, ha teljesen egyértelműen jogtalan vagy ésszerűtlen a parancs, de akkor nagyobb az esély, hogy a bakák a parancsot adó tisztet lövik fejbe), általában az sokkal gyakoribb, hogy ha egy alakulat vagy akár csak egy katona nem akar teljesíteni egy parancsot, akkor csak "eljátszák", hogy teljesítik. Például ha megkapják parancsba, hogy menjenek fejjel előre egy géppuskaállásnak, bármiféle támogatás nélkül, akkor a bakák szépen fogják magukat, leadnak egy-két lövést a géppuskaállás irányába, aztán amint az viszonozza a tüzet, egyszerűen "taktikai visszavonulást" hajtanak végre.

#7 háborúban megváltoznak kicsit a játékszabályok... - főleg ha durva a helyzet, vagy vesztésre áll az adott fél.

A II. Vh. idején sok halálos ítéletet hoztak az amerikaiak is, ott tényleg volt hadbíróság, szigorú, de valamennyire szabályos perekben (ettől ha halálra ítéltek valakit azt bizony nem őrizgették évekig elég hamar a kötél végén találta magát). Míg a japánoknál, németeknél, oroszoknál a statáriális "bíróságokon" (=adott harctéri parancsnok akit felruháztak a jogkörrel) nem jogászkodott túl sokat - küldte a parancsot megtagadót a fal mellé és kész (mert még bitó/akasztófa ácsolására se nagyon vesztegették az időt).