Atomfegyver nélkül csak szárazföldi csapatokkal el lehetett volna foglalni Japánt a ii vh végén?

"Az atom csak új fegyver volt, nem hogy nagyobb pusztítást nem okoztak vele mint a korábbi bombázásokkal, de még azok szintjét sem érték el."

Nyilván, minél több ilyen bombázást veszünk egy kalap alá, annál inkább eltörpül az összhatásuk mellett az atombomba pusztító ereje.

De azért ne feledkezzünk meg olyan dolgokról, hogy egy atombomba ledobásához nem kell repülőszázadok garmadájának egész éjen át bombákat szórniuk adott területre ahogy a csövön kifér, hanem elég csak egy repülőnek berepülnie (ma már ez sem szükséges hozzá). És azért az atombombák is fejlődtek már nagyon sokat '45 óta. Akkor a hirosimai kb. 11, a nagaszaki kb. 15 kT tudott, ma egy egyszerű cirkáló atomtöltet is ennél egy nagyságrenddel nagyobbat tud. És nem azért csak ennyit, mert ennyire vagyunk képesek, hanem mert nagyobb felesleges, nincs rá szükség. 100 kT bármely ma ismert óriásvárost erősen részelgesen, vagy teljesen működésképtelenné tud tenni hosszú időre. 100 kT-nak megfelelő hagyományos, kémiai robbanószert leszórni valahová az nagyon idő- és erőforrásigényes dolog, míg egy rakétát kilőni ennél sokkal egyszerűbb és gyorsabb dolog.

"Tokióra március 9-én egyetlen éjjel alatt 1665 tonna bombát dobtak a szövetségesek, egyetlen éjjel 41 négyzetkilométernyi épület pusztult el, 100 ezren meghaltak azon az egy éjjelen."

Nagyon nyersen számolva, 1665T bomba az 1,665 kT, a hirosimai 11 kT tudott. A pusztítása azért volt kevesebb, mint a leszórt bombák pusztítása, mert a leszórt bombák szét voltak terítve egész Tokión, míg Hirosimában a gócban rengeteg felesleges energia koncentrálódott, aminek hatóereje nem a pusztításra ment el, hanem a légkörbe és az űrbe sugárzódott ki.

Meg azért az is fontos különbség volt, hogy Hirosimában kb. 400.000 ember élt akkoriban, Tokióban viszont közel 7 millió. Ha Tokióra dobták volna a hirosimai bombát, az kábé egymillió ember életét követelhette volna, aminek eléréséhez viszont már vagy egy hétig kellett volna a tokiói bombázást folytani.

Európába milliós sereget láttak el a szövetségesek. A japánok olyan szinten ki voltak merülve, üzemanyag, gumi, élelem, és minden hadiipari alapanyagból hogy ha a szövetségesek partra szállnak milliónyi éhező katona kardal rontott volna már csak rájuk kb 2-3 hét múlva.

A németek még akkor is tudtak külföldről alapanyaghoz jutni amikor már a Rajna partján voltak a szövetségesek. Japán szigetország, már hónapok óta csodaszámba ment ha egy-egy szállítmány eléri a partjait.

# 13

IDÉZLEK: "A német sereg töredéke volt csak nyugaton azt is nézd japán esetén a komplet szárazföldi hadsereg ott várt volna rájuk."

Vitatnám.

Az angolszász szövetségesekkel szemben álló német nyugati haderő, a "Westheer" 1944 nyarán sokkal nagyobb erőt képviselt, mint az 1945-ben Japánban állomásozó japán haderő.

1944 nyarán a német haderő összlétszáma 9 420 000 fő körül járt, ezen erők egyharmada állt szemben az angolszász szövetségesekkel (Nyugat-Európában és Olaszországban).

A Japán anyaországban 1945-ben 3 150 000 japán katona állomásozott.

Csakhogy ez a japán haderő szinte semmiféle korszerű nehézfegyverzettel sem rendelkezett, gyakorlatilag nem voltak sem modern páncélosai (csak elavult könnyűharckocsik), sem korszerű tüzérsége, továbbá csak 5%-ban volt gépesítve. tehát a csapatai 95%-a csak lovasszekerekkel, illetve gyalog, vagy kerékpáron tudta megoldani a harctéri mobilitást.

Abban is tévedsz, hogy az amerikaiak ne tudtak volna óriási volumenű partraszállásokat lebonyolítani a Csendes-óceán térségében, elég csak a Fülöp-szigetek 1944-es amerikai inváziójára gondolni, amely során 1 250 000 amerikai katona bevetésére került sor a szárazföldi hadsereg, a légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság állományából. Tehát volt egy óriási amerikai partraszállás a csendes-óceáni térségben.

A Fülöp-szigeteken az amerikai erők 1944. október 20. és 1945. augusztus 15. között 420 000 japán katonát öltek meg, teljesen megsemmisítve a Fülöp-szigeteket védő 529 000 fős japán haderőt.

Az angolszász szövetségeseknek, ahogy előttem már leírták, volt megfelelő logisztikai kapacitása Japán inváziójához, ahogy azt az 1 250 000 katonát megmozgató fülöp-szigeteki invázió is mutatta, ahol eleve nem állt rendelkezésre kiépített nagy kapacitású kikötői infrastruktúra.

A mandzsúriai szovjet invázió (1945. augusztus 9-20.) során a 665 000 fős japán haderő napok alatt összeomlott, azaz a japán csapatok harci morálja 1945 nyarán már kifejezetten alacsonynak tekinthető a háború korábbi időszakához képest.

# 13

Az 1945-ben Japánban állomásozó 3 150 000 fős japán haderő csak statikus védelemre volt alkalmas, páncélos és gépesített mozgóhadviselésre pedig egyáltalán nem.

Olyan hatalmas páncélos és gépesített kötelékei (hadosztályai, hadtestei) amilyenekkel a nyugati német haderő még 1944-1945-ben is rendelkezett, pedig a japánok egyáltalán nem tudtak kiállítani.

A japán szárazföldi haderő gyengeségét mutatja, hogy milyen nevetségesen kis mennyiségű páncélossal rendelkezett a II. világháborúban.

HARCKOCSI ÉS ROHAMLÖVEGGYÁRTÁS A II. VILÁGHÁBORÚBAN:

Németország: 67 429 db

Magyarország: 973 db

Japán: 4524 db

Jellemző, hogy a Japán lakosságának tizedével rendelkező Magyarország 973 db tankot és rohamlöveget gyártott a II. világháborúban, még a hozzá képest hatalmas Japán csak 4524 darabot.

Németország 67 429 db legyártott páncélosával pedig sokszorosan múlta felül a 4524 darabos, igen szerény volumenű Japán páncélosgyártást. Amit tetézett, hogy a japán páncélosok szinte kivétel nélkül elavultnak számítottak.

# 17

Japánnak nem azért nem voltak komoly páncéloserői és tüzérsége, mert nem volt rá szükségük. Egyszerűen nem volt megfelelő ipari kapacitása a szárazföldi hadereje II. világháború szintjére való felfegyverzésére.

Szükség lett volna rá, mert a japán vezetés tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb komolyan szembe kerülhet azzal a Szovjetunióval, amely már 1941-re vagy 22 000 db tankkal rendelkezett. Az 1939-es halhín-goli csata megmutatta, hogy a japán szárazföldi hadsereg esélytelen a győzelemre a szovjet gépesített és páncélos kötelékek ellen.

JAPÁN ÉS A NAGYHATALMAK GDP-JE 1938-BAN:

USA: 824 milliárd dollár

Brit Birodalom: 684 milliárd dollár

Szovjetunió: 359 milliárd dollár

Németország: 351 milliárd dollár

Franciaország: 235 milliárd dollár

Japán: 169 milliárd dollár

Olaszország 144 milliárd dollár

Japán gazdasági erőre még Franciaországnál is sokkal gyengébb volt, a nagyhatalmak közül egyedül Olaszországot múlta felül kicsivel a gazdasági ereje.

A legfontosabb fejlettségi mutatóban (GDP/fő) Japán messze Olaszország alatt állt, sőt még a Horthy Magyarország is jócskán felülmúlta.

#13-17 ahogy fent is írják a japán hadsereg egy kifejezetten alulmobilizált haderő volt már csak. Lehet méretében nagy, de egy ellenlökéshez az adott pontra kellett volna csapatösszevonást végrehajtani. Járművek, vasúti szállítás nélkül ez meg nem megy. Hetekig tartott volna mire gyalog, lovaskocsikon, kerékpáron egy-egy pontra összevonják - miközben az amerikai légierő minden hidat, alagutat, utat, vasúti csomópontot folyamatosan megszór. S ha már ott vannak egy ponton - folyamatos légi- és tüzérségi csapások közepette - akkor utána még el is kellene folyamatosan látni lőszerrel, élelmiszerrel, üzemanyaggal (amiből amúgy sem volt sok). Ami idő alatt az USMC sem tétlenkedik, bővíti a hídfőt, sőt mélyen előre is megy.

Az akkori japán nagyvárosokat nem lehet összehasonlítani az európaiakkal! Utóbbiaknak volt egy masszív, emeletes nehéz (kő)épületekből álló, kiterjedt városmagja. A kertvárosi rész is inkább téglaépületekből állt. Az akkori japán nagyvárosok városmagja nagyon kicsi volt, 99%-ban a városok könnyű, egyszintes faszerkezetes épületekből álltak. Asztal sima üszkös romokká fújta volna az amerikai légi- és tüzérségi fölény. Szemben az európai nagyvárosokkal, ahol a romok csak eltorlaszolják az utakat és egy összeomlott kőépület is rengeteg jó lőállást biztosít a védekezőknek.

Egy valami igaz csak: hónapokig tartott volna a művelet, s jelentős amerikai áldozattal IS járt volna. Az amerikai tervezők 80-100k körüli saját élőerő-veszteséggel kalkuláltak. A civileket nem számolták... a civil áldozatok száma milliós nagyságrendű lett volna.

Okivanán a lakosság 1/3-a életét vesztette, 75k-s reguláris japán veszteségre 240k civil áldozat jutott!