A Német Császárság miért elégedett meg Elzász-Lotharingiával?

Tetszik a kérdés! Hogy ne fecséreljem a szót, pontokba szedem a valószínű okokat:

1. Amíg Elzász-Lotharingia nagyobb részt német ajkú lakossággal bírt (kivéve Metz városa), addig más francia területeken már szinte egyáltalán nem éltek németek.

2. I. Vilmos és Bismarck elérte amit akart. A franciáknak el kellett fogadnia az egységes Német Birodalom létrejöttét. Most ezt az államot kellett a gyakorlatban egyesíteni és felépíteni.

3. Ehhez békére volt szükség. Az elnyúló háború nem volt a németek érdeke. A békét viszont el kellett fogadtatni a franciákkal akiknél forradalmi hangulat volt (még tartott a Párizsi Komnün).

4. Nagy-Britannia. A Britek az európai hatalmi egyensúly fenntartásában voltak érdekeltek. A német egységet még elfogadták mint látjuk, de abban biztos vagyok, hogy egy megcsonkított és meggyengített Franciaország már sok lett volna nekik. Ez alighanem igaz volt az Osztrák-Magyar Monarchiára és az Orosz Birodalomra is.

A franciák megjegyzem ebbe a békébe is csak nagy keserűséggel mentek bele. Úgy tekintettek Elzász-Lotharingiára, mint ahogy mi Erdélyre. A következő évtizedekben a francia politikát meghatározta a Németországgal való viszony. Sokan voltak a revansizmus (azaz a bosszú) hívei , akik aztán kiélték vágyaikat a Világháborút lezáró Versailles-i békerendszerben. Ott a franciáknak pedig csak egy célja volt: hogy Németországot a lehető legjobban megalázzák és tönkretegyék, hogy többé ne legyen képes a hadviselésre.