Hitler saját bukásával a rasszizmusnak is megásta a sírját?

Tulajdonképpen, ha megnézzük a múlt század első felében a rasszizmus teljesen elfogadott nézet volt, rengeteg tudományos cikket is írtak a témában, amikben arra hivatkoztak, hogy igenis van különbség az emberfajták közt és egyes típusoknak jogában áll uralkodni a mások felett. A nyugat-európaiak ezzel saját magukat próbálták legitimálni a gyarmati törekvéseik miatt, mert akkor még nem voltak bevándorló tömegek náluk otthon, de más helyeken, ahol vegyesen éltek különböző népcsoportok (pl. USA, Dél-Afrika, Ausztrália, stb) abszolút bevett gyakorlat volt a színesbőrűekkel szembeni diszkrimináció.

Hitler még továbbvitte ezt a gondolatmenetet és ő az emberi fajnemeítésben is hitt, nem hiába mondta örökké, hogy a németeknek árja fajnak kell lenniük, szőkének, kék szeműnek, magasnak, sportosnak. Azt hiszem ilyen jellegű programok is voltak, hogy az ilyen adottságokkal rendelkező emberek szaporodjanak jobban, mert így lehet leginkább elérni a kívánt eredményt. Ezzel viszont nem volt egyedül, mert az eugenikának máshol is voltak hívei, de hivatalos kormányzati pozícióba nem kerültek sehol máshol. A fajelméletének egyik csúfos kudarcaként tartják számon azt, hogy a '36-os berlini olimpián Jesse Owens, színesbőrű atléta nyert meg több versenyszámot is, aki az ő képzeletbeli renglistája legalsóbb fokán szerepelt. Azt hiszem nem is volt hajlandó kezet fogni vele.

Viszont akárhogy nézzük a második világháború után fokozatosan mindenhol felszámolták a faji alapú diszkriminációt, az USA-ban a hatvanas évek polgárjogi mozgalmai hozták el a nagy változást, Nyugat-Európában is néhány évtizeddel később egyre több színesbőrű bevándorló lett és átvették az amerikai szellemiséget. Ma már lehet kicsit át is estünk a ló túloldalára az ilyen woke, BLM mozgalmakkal, de ezt a témát most nem akarom feszegetni.