Hogyan kell elképzelni a Magyar Királyság és Horvátország közös történelmét, amikor a horvátok Magyar Királyság alá tartoztak? Milyen formában és viszonyrendszerben léteztek?

A mai (nacionalista) horvát történetírás mindenáron szeretné a mai független Horvátországot visszavetíteni a múltba, ezért szerintük mindvégig pusztán perszonálunió volt a két ország között. A horvátok még azon is megsértődnek, hogy a középkori térképeken a horvát-magyar állam egy színre van festve és az van ráírva, hogy Kingdom of Hungary.

A valóság a kettő között van, a fent említett térképes példával kifejezve az a helyes, ha egy színnel van festve az egész magyar-horvát államalakulat, de Horvátország határainál van egy kis szaggatott vonal és kisbetűvel fel van tüntetve, ott a Horvát Királyság neve is. Bár a horvátoknak még ez a megoldás sem tetszene, szerintük úgy kéne, hogy a két országot jelöljék teljesen más színnel és a két királyság elnevezése egymással párhuzamsan, ugyanolyan nagyságú betűkkel legyen feltüntetve. Ez azonban hülyeség és történelmietlen.

Az igaz, hogy amikor 1102-ben Könyves Kálmán elfoglalta Horvátországot, akkor meghagyta a belső politikai viszonyait, illetve onnantól fogva a magyar királyok címei között a horvát király is szerepelt, azaz mint állam, megmaradt a horvát állam, és ezt a magyar fél mindig is elismerte, ahogy elismerte a horvátok saját társadalmát és politikai rendszerét, mint ami párhuzamosan létezik a magyar politikai rendszerrel. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy a középkorban ez a horvát állam jóval kisebb területű volt, mint a mai. A térképen meg lehet nézni, hogy egy kis megyényi nagyságú, elnyújtott állam volt Dalmáciával párhuzamosan, a tengerpart mentén. Tehát Zágráb sem tartozott bele, mert Zágráb Szlavónia tartomány része volt, ami viszont integráns részét képezte a Magyar Királyságnak. Vagyis Szlavóniának nem sok köze volt ehhez az egészhez, a középkorban a horvát állam csupán a tengerpart-menti részre korlátozódott, ezt is fontos tisztázni, hogy mekkora területről beszélünk egyáltalán. Ebből látszik, hogy a teljes Magyar Királysághoz képest nevetségesen kicsi, amiből adódik, hogy itt két egyenrangú állam perszonáluniójáról is túlzás lenne beszélni.

Mint ahogy ilyenkor lenni szokott ugyanis, a nagyobb állam óhatatlanul a kisebb állam fölé nő, erre számos történelmi példa létezik, pl. a lengyel-litván perszonálunió is ilyen volt (bár ott paradox módon a litván állam területe volt sokkal nagyobb, viszont politikai beágyazottsága, ereje, történelmi háttere okán a lengyel nemesség a litván fölé nőtt, így a lengyel állam ránőtt az idők során a litván államra).

A magyar-horvát viszonyban ez úgy nézett ki, hogy eleve a király személye a magyar politikai élet függvénye volt, azaz aki a magyar király lett, automatikusan horvát király is lett, és csak magyar királykoronázás létezett, külön horvát királlyá nem koronázták meg. Ez már eleve jelzi a két ország viszonyát, illetve a horvát fél függő voltát. Később, amikor kialakulnak a rendiségek és a 15-16. században már a rendek választanak magyar uralkodót, akkor ebbe a horvát rendeknek sem volt sok beleszólásuk, mert a horvát rendek önmagukban nem választottak uralkodót, hanem továbbra is akit a magyar rendek meválasztottak, és magyar királlyá koronáztak, automatikusan horvát király lett. Az igaz, hogy a horvát szábor (rendi gyűlés) delegált képviselőket a magyar országgyűlésbe, és ilyen formán részt vettek a királyválasztásban is. De én nem erről beszélek, hanem arról, hogy önmagában a horvát szábornak nem volt királyválasztó joga. Vagyis az állam uralkodóját kizárólag a magyar rendi gyűlés választotta, amelybe a horvát szábor is delegált képviselőket. Ez is jelzi az alá-fölé rendelt viszont.

Ebből következik, hogy habár volt külön tartományi (!) gyűlésük, ez a gyűlés csupán a saját belső viszonyaik intézésére volt hivatott, a belső ügyeikbe a magyarok nem is szóltak bele. Viszont a szábor teljes mértékben alá volt vetve a magyar országgyűlésnek, pl. olyan határozatot nem hozhattak, amely ellenkezett a magyar törvénykezéssel. A szábor a magyar ogy.-be követeket küldött, azaz ilyen formán részt vettek az országos ügyekben is, de a magyar rendekhez képest elenyésző létszámmal. Azt is érdemes megemlíteni, hogy mivel az ország is pici volt, a horvát rendek létszáma és ereje is csekély volt magyar országos szinten.

A következő, hogy Horvátországot a magyar király nem személyesen irányította, hanem az általa kinevezett bán tisztségen keresztül. A horvát bán viszont magyar zászlósúr volt, azaz a magyar országos politika egyik aktora volt, csakúgy, mint az erdélyi vajda. Tehát tagja volt a királyi tanácsnak, az ügyei miatt többnyire az udvarban (Budán) tartózkodott, és a királyt segítette akár hadügyekben, akár másképpen. A politikai tekintélyét az adta ezeknek a zászlósuraknak, hogy nagy tartomány (!) állt mögöttük. Bár az igaz, hogy horvát nemzetiségű bánok sem voltak ritkák, de ennek ellenére maga a tisztség a magyar országos politika egy fontos tisztsége volt, és nem valamiféle horvát nacionalista szószóló, mint ahogy azt a mai horvát történetírás szereti beállítani.

Végül pedig a bíráskodás szintjén a horvátok egyértelműen alá voltak rendelve, ugyanis a bán bíráskodott felettük, viszont fellebbezni lehetett a bántól a magyar országbíróhoz. Márpedig ha két független országról beszélnénk, akkor nem lehetne arról beszélni, hogy a magyar országbíró ítélkezik horvát ügyekben. De tény az, hogy a magyar országbíró bíráskodási tevékenysége Horvátországra is kiterjedt.

Tehát papíron létezett Horvátország, az állami voltát és saját belső társadalmát senki nem vitatta. De facto azonban maga az állam úgy funkcionált mint egy tartomány, egyértelműen látszik, hogy a magyar politikai és bíráskodási rendszer alá volt rendelve. Két egyenrangú ország társulásáról tehát nem beszélhetünk, az egyértelműen visszafelé hamisítás, amikor a horvát történészek hőbörögnek, hogy a középkorban csupán perszonálunió volt a két ország között, amelyek egymástól függetlenül, egymás mellett léteznek. Ez ebben a formában nem állja meg a helyét. Ilyen perszonálunió létezett Nagy Lajos korában Magyarország és Lengyelország között, vagy a Jagellók korában Csehország és Magyarország között, de Magyarország és Horvátország között nem. A mindennapi működést és valós politikai berendezkedést nézve inkább azt lehet mondani, hogy Horvátország - mai szóval - Magyarország egy autonóm tartománya volt. Helyzete inkább az erdélyi vajdasághoz hasonlított, nem pedig egy önálló, párhuzamosan létező országhoz.

7

A nacionalista magyar történelem meg azt hazudja,hogy a Habsburg Birodalmon belül volt külőnálló magyar állam, meg a Magyar államot akkor is függetlenként kezeli amikor a nyugati uralkodóházak rátették a kezüket és csak egy tartomány volt a birodalmon belül. Vagy pl a kiskirályok korát pár mondattal elintézik holott jóval komolyabb volt az is. Szóval a mai nacionalista szemüvegen át nézve nehézmegérteni az akkori viszonyokat. Akkoriban nem létezett a nemzetiség mint fogalom. A vallás számított kizárólag hiszen azon alapult a feudális rendszer. Aztán amikor beütött a nacionalizmus mint divatirányzat a vallást leváltandó, mindenki kreatív volt a saját történelmének kitalálása/újraértelmezése terén és ebben ha tetszik, ha nem a magyarok élen jártak.

"A nacionalista magyar történelem meg azt hazudja,hogy a Habsburg Birodalmon belül volt külőnálló magyar állam"

Most ezt nem szeretném olyan sokat ragozni, mint az előző válaszomat. Csak egy dologra világítanék rá: A magyar korona országaiban a Habsburgok királyként uralkodtak, és külön magyar királlyá kellett ehhez őket koronázni. Ez már csak önmagában jelzi, hogy létezett magyar állam. Ennek semmi köze a nacionalizmushoz, ez tény.

Amikor arról beszélünk, hogy valamilyen (pl. nacionalista) történelem, akkor arról beszélünk, hogy ezek a tényekből vonnak le valamilyen ideológia vagy későbbi elgondolás alapján téves következtetéseket. Pl. a nacionalista magyar történetírás korábban a különféle magyar mozgalmakat úgy próbálta beállítani, mint függetlenségi mozgalmakat (pl. Bocskai-felkelés), amit ma már sokkal árnyaltabban és nem ilyen egysíkúan látunk. Szóval vannak a magyar történetírásnak is hibái, amelyek akár a mai napig is néha tartják magukat, mint ahogy a horvátnak is, nem mondom azt, hogy nincs, de amit te írtál, az nem jó példa.

9

Nem kellett magyar királlyá koronázni a Habsburg uralkodókat. Kalapos király megvan?