Vajon a társadalmunk melyik csoportjaihoz tartoznak azok az emberek, akik szinte a járvány vele járó racionalitásán túl szinte élvezik a "maradjotthon" állapotot?

Élet iskolája növendékek

Diákok

Elhízott háztartásbelik

Ősanyák

Korábban gyári munkás rokkantnyugdíjasok

Egy közös van bennük, mind a társadalom eltartottjai, és amúgy is max annyi volt a szociális interakciójuk, hogy beültek a Wagoner Pluszba, és elmentek az Auchanba.

Nyilván pl aki eddig "hiába könyörgött" home-officért és most megkapta a vírus miatt, az nem igazán akarja, hogy elvegyék tőle.

Többeknek ez napi többórás ingázást is megspórol, illetve sokan vannak akik jobban tudnak dolgozni, ha egyedül vannak, de csak keveseknek adatik meg a "saját iroda".

Illetve valószínűleg azok is kedvelik az állapotot, ahol "szünetel" a rossz munkahelyi légkör így hogy keveset találkoznak.

Ezen felül valószínűleg azok is örülnek (érthető okokból, még akkor is, ha nem fenntartható hanem csak ideiglenes az állapot), akik "kevesebb munka azonos fizetés" státuszban vannak most.

Miért csodálkozol ezen?

Kinek jó az,hogy minden nap órákat veszítve utazik a munkába,a munkahelyen pedig mindenféle idiótát el kell viselnie maga körül,ha otthonról is dolgozhat,eltartja magát,nyugodtabb,kiegyensúlyozottabb az élete?

Őszintén szólva,aki nem egy szark-avaró,pöffeszkedő,kíváncsiskodó,mások életével foglalkozó ember,annak ez az állapot is teljesen megfelel.

Kevesebb a stressz,több a nyugalom,kényelem.

Ha pedig kiakarok valaki mozdulni,társaságba járni,erre találták ki a szabad idót,és a barátokat.

A munkahelyi kapcsolatok kényszerkapcsolatok.

Nem válogathatod meg kivel érintkezel.

Besavanyodottak, akik a szabadidejüket eddig is leginkább a négy fal között élték. Leginkább a proli csoportból kerülnek ki, segédmunkások, akik minimálbérért dolgoznak, átlagéletkor 40-től fölfele. Eddig is csak vásárlás meg kocsmázás céljából hagyták el a lakást a munkán kívül. Utóbbit most ugye nem lehet, így házon belül kell megoldani a napi szeszfogyasztást, kb. ez a legnagyobb tragédia számukra, mert hiába olcsóbb, otthon van a família, akiktől nem tud nyugodtan zülleni.

Aki pedig keményen introvertált típus vagy agorafóbiás, azt értelemszerűen nem érinti a dolog. Eddig bezárkózve élt, jelen helyzetben is úgy él, és utána is úgy fog.

Valamint van egy túlsúlyos alkoholista ismerősöm, ő már 8 éve ki se mozdul otthonról, egész nap csak vedel. Orvosi vizsgálatokra, előírt időpontokra is csak akkor megy el, ha rosszullét jön rá. Bár ha jó tudom, már tólószékbe is került cukorbetegség miatt, de ez mit sem számít. Amúgy se mozdulna ki.

"Besavanyodottak, akik a szabadidejüket eddig is leginkább a négy fal között élték. Leginkább a proli csoportból kerülnek ki, segédmunkások, akik minimálbérért dolgoznak, átlagéletkor 40-től fölfele. Eddig is csak vásárlás meg kocsmázás céljából hagyták el a lakást a munkán kívül. Utóbbit most ugye nem lehet, így házon belül kell megoldani a napi szeszfogyasztást, kb. ez a legnagyobb tragédia számukra, mert hiába olcsóbb, otthon van a família, akiktől nem tud nyugodtan zülleni."

Te láttál már életedben 40+-os alacsony iskolai végzettségűt, vagy csak hallottál róluk, mint a jetiről?

Mert elmondom neked mivel ők még egy olyan generáció voltak, aki nem az internettel nőtt fel, így az ilyen emberek többsége imád csavarogni, elegy ide, elmegy oda, kimegy a Tescoba, a piacra, a falu/városnapra, azt is személyesen intézi, amit amúgy már rég lehetne neten keresztül, pont az ellenkezője annak, amit gondolsz.

Jellemzően minél magasabb végzettségű valaki, annál nagyobb eséllyel otthonülős fajta, pont azért, mert neki nem kell disznóvágásra meg haverokhoz járni 0-24 órában, hogy elfoglalja magát, mert el van pár könyvvel meg filmmel.

Én egészen elvagyok vele, itthonról dolgozok, napi két órát spórolok a közlekedésen.

Ezt az időt a két éves kislányommal tölthetem.

Valsz az is szerepet játszik, hogy szeretem a helyet, ahol lakunk.

Mondjuk azért most már lassan szívesen mennék sörözni is ;-)

7: Dolgoztam együtt ilyenekkel. Ahogy a hétvégi és szabadidős dolgaikról beszéltek, igencsak az bontakozott ki, hogy leginkább azért hagyják el a lakóhelyüket, hogy a kocsmahivatalt látogassák, bevásárlás-piacozás feleségre osztva. Amúgy meg otthon fotelba süppedve tévézés naphosszat. Asszonyt meg a kölyköket talán évi kétszer elviszik valahova, de még ennyi is nyűg nekik, inkább púpnak érzik őket a hátukon.

Persze nyilván léteznek olyanok is, akik felsőbb végzettségűek, de a szabadidejük 95%-át ugyanúgy a gép meg a tévé előtt töltik.