A Kádár-korszakban ha valaki nem az átlagos reggeltől délutánig tartó munkarendben dolgozott és szabad idejében igazoltatta az utcán a rendőr, hogyan igazoltak hogy neki szabad ideje van és nem kmk?

Volt olyan, hogy munkakönyv, ami tulajdonképpen egy munkaviszonyt bizonyító igazolvány volt, kinézetre is hasonlított a személyi igazolványhoz.

Benne voltak a munkaviszonyra vonatkozó hivatalos bejegyzések.

A rendőr annak idején csak azt ellenőrizhette, hogy az igazoltatott személy munkaviszonyban áll-e.

A munkakönyvet egyébként nem volt kötelező magánál hordani senkinek, csak a személyi igazolványt.

" az a bizonyos munkakönyv. Kb egy (akkori) személyi nagyságú kis könyv volt, amibe vezetni kellett mindent"

Persze, csak az nem nálad volt, hanem a munkaadódnál. Ami nálad volt azt úgy hívták személyi igazolvány. Ilyenről még sosem hallottál?

"Csak akkor kaptad kézhez ha kiléptél a munkahelyedröl, hogy a következö munkahelyeden le tudd adni!"

Korrekt a válasz. Aki ezt be tudta mutatni a rendőrnek arra már igen csúnyán néztek. És ellenőrizték hogy az előírt (talán) 8 napon belül elhelyezkedett -e. Ha nem, akkor előállították.

"Akkor a személyibe írták bele hogy az embernek mikor van a munkaideje, mikor van szabadságon pl?"

Minek írtak volna ilyen baromságokat? Nem érted hogy senkit se érdekelt mikor vagy szabadságon? Egyedül a munkáltató neve és annak telephely címe szerepelt benne, valamint a munkaviszony kezdete és vége dátum.

Eleve mi a redvás bránernak írkálta volna bárki is hogy mikor vagy szabadságon meg mikor van munkaidőd? Ki a pék lőcsét érdekelt ez? Voltak akik mondjuk harminc éven át a munkahelyüket belülről nem is látták, például focisták, művészek.

Be volt írva hogy az ózdi kohászüzemben szénlapátoló és egyéb elfoglaltsága miatt felmentést kapott a munkavégzés alól. Be se kellett mennie, csak a fizetésért. De lehet hogy azért se ment be, felajánlotta jótékony célra, vagy befizette neki a bérszámfejtés egy bankszámlára amiről lehet azt is rég elfelejtette hogy létezik. :D