A kormánypártiaknak miért fontos, hogy akkor is ellentmondjunk másoknak, ha abból semmi hasznunk?

#5, kérdező:

Ez már hatalomtechnikai kérdés. Egy szakértő sokkal csereszabatosabb, mint egy messiás. Szakértőnél - éppen a racionalitás miatt - objektíve találhatsz jobbat, lecserélheted jobb szakemberre, különösen, ha hibázott. Jól működő demokráciában ennek meg is kell történnie, és meg is történik, így nem lehet, vagy csak igen nehezen tartós hatalmat szerezni.

Egy "messiást" viszont nehéz cserélni, mert a messiás szubjektív fogalom, nehéz objektíven megítélni, ráadásul - éppen a szubjektív volta miatt - elég az imidzset fenntartani. Mivel a messiás szerep a személyhez kötődik, ezért igen tartós népszerűséget lehet építeni, amire pedig lehet hatalmat építeni, különösen, ha a demokratikus színfalak többé-kevésbé kötelezőek.

Messiások pedig általában nehéz időkben születnek, és mindig jobb kort ígérnek. Ebből fakadóan Orbánnak, aki ezt a messianisztikus képet építi, muszáj harcolnia, hogy egyszerre mutassa meg, hogy most rossz, de jó lesz, és hogy ő ennek a jobb kornak a kizárólagos hírnöke. Mivel itt személyi kultuszról és vallásos áhítatról beszélünk, a racionális érvek még felerősödő kognitív disszonancia esetén sem működnek (vö. "gyurcsány", "alkalmatlan ellenzék", "nyugaton se jobb", stb)