Ha Trianon máig velünk él, akkor nem kellene végre elpusztítani?

#2.: Mekkora hadsereg kellene hozzá?

És miért ne tudnánk békésen elérni a revíziót, mint 1938-41 között, ha nem egymást marnánk, hanem a területeinkért, nemzetrészeinkért való kiállás valódi kohéziós alap lenne és egy emberként kérné a magyarság a nemzetközi szervezetektől a megoldást? Végül is ez létkérdés számunkra, hogy sikerül-e széttörni a magyarnyomorító trianoni bilincseket vagy önmagunk járulunk hozzá hallgatásunkkal és belenyugvásunkkal a gúnyhatárok bebetonozásához?

Nem hiszem, hogy a magyarságnak ne lenne olyan fontos a területei hovatartozásának kérdése, mint pl. a románoknak az, hogy övék lehet-e újra Moldova? Mert ők ezt állandóan hangoztatják és monitorozzák az egyesülés támogatottságát.

#3.: "Csak egy nagyon kis közösség éli úgy a napjait, hogy nem tud elszakadni Trianontól."

És gondolom benned a KSH egy jeles személyiségét tisztelhetjük, aki készített pár alapos felmérést ezzel kapcsolatban.

"Az átlagembert nem érdekli. Tanulta, és elfogadta."

150 év török uralom után is tudta az akkori átlagember is, hogy Magyarország az Adriától a Kárpátokig tart.

Szóval ma sem elfogadni kéne az elfogadhatatlant, hanem egy emberként akarnia és hangoztatnia kellene társadalmunknak legalább az etnikai kiterjedésünket lefedő 1941-es határainkhoz való ragaszkodást.

Szerintem nem olyan hülye a legtöbb átlagember, mint amilyennek itt beállítod, hogy a saját érdekeinek ellensége.

#6.: "én inkább előre nézek"

Én is. És a jövőben egy nagyobb, erősebb, gazdagabb, jelentősebb Magyarországot akarok látni, olyat, amely hazája a 13-15 milliós Kárpát-medencei magyarságnak és azok közös erővel építik-fejlesztik azt.

Tudod, a versike hogy szól? "Legyen úgy, mint régen volt:

süvegelje meg a magyart

mind a német, mind az oláh, mind a tót!"