Erdély a magyar nemzeti identitás és folklór szempontjából mindig kiemelt fontosságú marad?

Folklór szempontjából attól függ, hogymennyire tudjuk megőrizni a hagyományainkat (valószínű, elég sokáig még).

Identitás szempontjából viszonty mindenképp. És itt a TÁGABB Erdélyt is kell érteni (Partium, Bánság, Máramaros).

Elég belegondolni:

- A mai Erdélyben született Szent István édesanyja, Sarolt

- A mai Erdélyben született a magyar himnusz szerzője, Kölcsey Ferenc (Partium)

- A mai Erdélyben született az első magyar bibliafordító, Károli Gáspár.

- A mai Erdély területén született HUNYADI JÁNOS és MÁTYÁS KIRÁLY

- Nagyváradon nyugszik SZENT LÁSZLÓ!

- Gyulafehérváron nyugszik HUNYADI JÁNOS!

- Erdély volt 150 évig az egyetlen magyar vezetésű ország a régióban, amíg a mai Magyarország a budai pasa uralma alatt török terület volt, a királyi Magyarország pedig (a mai Szlovákia) Habsburg uralom alatt volt!

- II. Rákóczi Ferenc erdélyi volt! A többi erdélyi fejedelemről és János Zsigmondról nem is beszélve...

- A mai Erdélyben született a magyar nyelvű nyomdászat atyja, Heltai Gáspár, de Misztótfalusi Kis Miklós is.

- A mai Erdély adta a magyarságnak a már említett Károli Gáspár mellett (Nagykároly) Kölcsey Ferencet (Sződemeter), Arany Jánost (Nagyszalonta), Ady Endrét (Érmindszent), Tamási Áront (Farkaslaka), Kányádi Sándort (Nagygalambfalva), stb.

Majd ha el lehet mesélni a magyar történelmet Hunyadi János, Mátyás király, Bethlen Gábor, Bocskai István, a Báthoryak, a Károlyi grófok, a Bánffyak , Wesselényi Miklós vagy a Rákóczy-szabadságharc nélkül, akkor esetleg csökken a szerepe...

Majd ha el lehet mesélni a magyar irodalom történetét az első teljes bibliafordítás, a könyvnyomtatás kezdetei és a magyar Himnusz nélkül és majd ha lehet magyar költészetről beszélni Kölcsey, Ady Endre vagy Arany János említése nélkül, akkor talán Erdély is feledésbe merül...

Túl hosszú korszakokon át volt Erdély a magyar kultúra bölcsője és központja (olyan évszázadokon át, amikor Budán törökül, Pozsonyban meg németül illett beszélni) - Gyulafehérváron viszont magyar fejedelmi udvar volt!

Szóval körülbelül elképzelhetetlen, hogy Erdély nélkül lehessen magyar történelemről, irodalomról, kultúrtörténetről és néprajzról beszélni érdemben valaha is.

Nem beszélve az épített örökségről (a rengeteg vár, ami megmaradt - éppen mert a keleti határok védelmét garantálták, templomok és vártemplomok, kastélyok és paloták, a falvak hihetetlenül gazdag népi épitészete, stb.). És persze a hihetetlenül gazdag folklór (székely és szatmári népballadák, a kalotaszegi viselet, a meződégi táncrendek, az élő, zamatos tájszólások, a székely kapu, a székely harisnya, az erdélyi konyhaművészet, a népdalkincs, a csodálatos népviseletek, stb.) és nem utolsósorban a gyönyörű erdélyi tájak, amelyek mindenhol őrzik a magyar, székely, szász, örmény és zsidó múlt emlékeit...

Magas Déva vára, Vajdahunyad vára, Marosvásárhely vára, Kolozsvár vára, a Szent Mihály templom, a Gyulafehérvári főszékesegyház (Hunyadi János síremlékével), Segesvár, Törcsvár, Erdőd, Kőhalom, Brassó, Segesvár, Nagyvárad várai... A magyaros szecesszió gyönyörű öröksége Marosvásárhelyen, Szatmáron, Nagyváradon...

Szóval a válasz röviden és vitán felül: igen.