Miért nálunk volt a 80-as években az egyik legtöbb öngyilkosság a világon, amikor a Keleti-Blokkban mi éltünk a legjobban?

jó kérdés.

egy volt kollégámnak volt egy mondása

"Ha a busman Amerikában akarna élni, akkor nagyon boldogtalan lenne. (De mivel nem ott akar, nagyon boldog.)"

az, hogy ember mennyire érzi jól (rosszul) magát, az persze a lehetőségeitől függ, de nem abszolút értékben. sokkal inkább attól függ, hogy az elvárási és a lehetőségei milyen viszonyban vannak egymással. minél nagyobb a különbség, az ember annál boldogtalanabb, még akkor is, ha közben 10 szobás villában "tengődik" és szolgák hada lesi minden óhaját.

bár mi éltünk talán a legjobban, nekünk volt a legjobb rálátásunk is arra, hogy milyen lehetne, ha nem ez lenne. a románok pl. azzal voltak elfoglalva, hogy lesz-e mi enniük. (nem nagyon volt) nem értek rá azzal foglalkozni, hogy van-e farmerjuk, tudtak-e menni nyaralni stb.

nekünk alapvető problémáink nem voltak. mi ráértünk ilyenekkel foglalkozni és ezzel stresszelni magunkat. meg amúgy is eléggé depressziós nemzet vagyunk.

Az viszonylagos, hogy "jól éltünk".

A Keleti Blokkban lehet, de egyébként nem éltünk jól.

Bezárva senki nem "élhet jól".

Hiába sírják vissza azt az időt az idősebbek, én semmi pénzért nem élnék úgy, mint a szocializmusban.

Innen el lehet menni, ha nem tetszik a rendszer, nem minősül disszidálásnak.

Nem kell párttagnak lennem, hogy előrébb lépjek, vagy kapjak üdülési beutalót.

Ha biztonságosabb is volt az élet, akkor sem cserélném el a mostani életet arra.

"Miért nálunk volt a 80-as években az egyik legtöbb öngyilkosság a világon, amikor a Keleti-Blokkban mi éltünk a legjobban?"

Pl. mert az öngyilkossági arányszám nem a gazadsági fejlettségtől függ. Öngyilkosság /év/100k fő:

Japán 24,4

Finno. 18,3

Ecuador 6,8

Kolumbia 4,9

Feltehető, hogy Kolumbia és Mexikó nem gazdagabb Japánnál és Finnországnál.

A lényeg az értékrend által formált elvárások és a gyakorlati lehetőségek viszonya, ill. az is, hogy az adott kultúrában hogy ítélik meg az öngyilkosságot.

Pl. Japánban az öngyilkosság egy elismert, bevett dolog (a becsület megmentésének eszköze), és az emberek nagy nyomás alatt, állandó versenyhelyzetben élnek, sokat gürcölnek. Ezért ott sok lesz az ögy., függetlenül attól, hogy "jól élnek"-e, ha ez utóbbi azt jelenti, hogy sokat keresnek (bár én a jó életen nem ezt értem).

Finnországban is sok tényező erősíti az öngyilkossági hajlamot: nagyon individualisták, versengőek az emberek és anyagiasak. Ha valaki "sikertelen", akkor öngyilkosságba menekül.

Ezzel szemben mondjuk a felsorolt dél-amerikai országokban az öngyilkosság tabu, mert erősen katolikus országok, ráadásul az értékrendjük hagyományosabb, kevésbé individualista, az életet nem versenyként fogják fel. A muszlim országokban az öngyilkosság gyakorlatilag nem is létezik, mert annyira erős a vallásosság, ami elítéli az öngyilkosságot.

Magyarországon a 80-as években minden együtt volt a magas öngyilkossági rátához: roppant mértékben anyagias és individualista kultúra, valamint az öngyilkosság elfogadottsága (irodalmi és történelmi példaképek: Teleki, József Attila stb.). Tehát az öngyilkosság nem volt tabu, hanem hőstettként volt felfogva, a vallás gyenge volt, így az emberek nem féltek attól, hogy a pokolba kerülnek, ha végeznek magukkal, és minden a pénz körül forgott, miközben persze a komcsi gazdaság nem tudta megteremteni azt a gazdagságot, amit ígért. Mindehhez hozzájárult a diktatúrával járó általános rossz hangulat.

A rendszerváltás óta aki nagyon anyagias, annak sokkal több kitörési lehetősége van, és az emberek sem érzik magukat annyira elnyomva, mint '89 előtt. Ezért az öngyilkossági ráta csökkent, de még mindig magas, mert a magyar kultúrában továbbra is viszonylag elfogadott az öngyilkosság.

16:45

Jó gondolatok, ez pedig

"a románok pl. azzal voltak elfoglalva, hogy lesz-e mi enniük"

szintén fontos egy másik szempontból is. Az ostromlott Szarajevóban az ostrom alatt pl. alig volt öngyilkosság, a béke kitörése után viszont öngyilkossági hullám indult el. Amíg életveszély volt, az programot adott az embereknek, amikor elmúlt, nem tudtak mit kezdeni magukkal.

ma 17:11

Az "ilyen nemzet vagyunk" nem magyarázza meg, hogy 1950 és 1980 között hogyan tudott több mint 2-szeresére növekedni az öngyilkosságok gyakorisága, aztán miért csökkent azóta a felére. Nem cserélődött ki a "nemzet" ilyen sokszor az országban.