Vajon Petőfi Sándor mennyire gondolná magyarnak azokat, akik csak akkor tartják fontosnak a magyarságukat, amikor a gaz szélsőségesekkel kell vitatkozni, hogy ki a magyar?
Petőfi Sándor:
Élet vagy halál!
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?
Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!
(1848. szeptember 30.)
Petőfi Sándor:
A Nemzethez
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtol;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkrol az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsok közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi idod lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig tengodtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsoség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erovel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közulök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyü bánni külso elleninkkel,
Ha kivesznek e belso bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
(Pest, 1848. augusztus)
válasza: válasza: válasza:Nem cáfolok én semmit koma. Előbb meséld el, hogy is álltunk nyerésre? Nagyon érdekel. Hátha tanulhatok valamit.
Hogy is győztük le a Habsburgokat?
válasza:A teljes leírása az 1848-as 49-es forradalom és szabadságharcnak aligha férne el itt ezen a gyakorikérdések.hu oldalon.
Ízelítőnek íme az isaszegi csata leírása:
Ez a legtöbb 48-49-es csatára jellemző volt. A császáriak mind felszereltségileg, mind létszámbelileg szinte mindig fölényben voltak, de az oroszok beavatkozásáig a hadiszerencse mindig a magyarok oldalán volt. Az osztrákok túlerejét kiválóan ellensúlyozta a magyar katonák lelkesedése. Ők pontosan tudták, hogy most Magyarországért küzdenek, a saját jövőjükért, és nem valami császári seregért, ahová alaratuk ellen besorozták őket. A magyar tisztikarról is elmondható, hogy igen hozzáértő, tehetséges emberekből állt, mégha követtek is el hibákat.
Az osztrákok feletti győzelem alatt, és a háború megnyerése alatt én nem azt értem, hogy meghódítottuk volna Ausztriát, hanem azt, hogy ki tudtuk volna vívni Magyarország függetlenségét, ha nincs az orosz beavatkozás.
A császári seregek nagyon komoly veszteséegeket szenvedtek, akárcsak a magyarok, csak míg a magyaroknak már nem nagyon volt vesztenivalója a császáriakkal szemben, addig a császáriaknak nagyon is volt. Mert mi van, ha áttevődik a front tartósan Ausztriába? Az elhúzódó háború nem volt az osztrákok érdeke sem, inkább beletörődtek volna Magyarország függetlenné válásába.
Rajtad kívül mind a magyarok, mind az osztrákok, mind az oroszok tudják, hogy a 48-49-es szabadságharcot a cári orosz csapatok verték le végül, és Görgey is ő előttük tette le a fegyvert.
válasza:Magyar az, a vérétől, őseitől függetlenül, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal, aki magyarnak tartja magát, aki a határon túli magyarokat nem "ukránoknak", "románoknak", "szerbeknek", "szlovákoknak" nevezi, hanem magyaroknak, és aki a magyar nemzet megmaradásának érdekében gondolkodik, beszél és cselekszik. Tegyük fel a kérdést: ki volt a magyarabb 1848-49-ben? A Magyarországot lerohanó osztrák sereg hadvezérei közt vitézül harcoló magyar származású Benedek Lajos tábornok, vagy pedig a magyar szabadságért kivégzett osztrák származású Poeltenberg Ernő, vagy a szerb származású Damjanich János?
Aki magyar létére idegen érdekeket követ és azokat segíti a magyarok ellen, lehet az 100 %-ig magyar szülőktől, nagyszülőktől, stb. származó is, az nem magyar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!