Tudtok mondani konkrét okokat? (Jobbik)

Úgy érzem ezt nem komolyan mondtad, de ha mondjuk cigány vagy és komolyan gondolod, akkor megkérdezném tőled, hogy miért jó "segélyen" élni?

Nem jobb teremtő munkát végezni ami tervezhető jövőt ad, büszke lehetsz valamire amit te csináltál, jártasságot szerzel valamiben, aminek folyamatosan hasznát veszed, továbbképezheted magad és előre léphetsz. Növeli a személyes egzisztenciát és nagy eséllyel anyagilag is több bevételed lenne?

Az a helyzet, hogy a Jobbik nem feltétlenül akar kilépni az EU-ból, de a kapcsolatunkról mindenképpen tárgyalnának velük, emellett társadalmi vitát is indítanának. Mindenki mondja, hogy EU így, EU úgy, de senki nem tud épkézláb okot mondani a maradásra. Ettől függetlenül nem a Jobbik döntené el, hanem népszavazást indítanának.

A kisebbségeknek meg nem kell félni, sokan tudják is ezt közülük. Aki tisztességesen él, nem bűnöz, annak semmi félnivalója. Aki pedig rombol és bűnöző életmódot folytat, az teljesen mindegy, hogy cigány, magyar vagy kínai... ezekre az emberekre a törvény egységesen vonatkozna (nem úgy mint most).

8-as, én tudok neked erre válaszolni.

Röviden annyi, hogy nem mindegy a sorrend.

Egyébként pedig átgondolták ezt a dolgot és nem egészen úgy vannak vele, mint 4 évvel ezelőtt. Nem "űznék el a multikat". Csak egyszerűen olyan feltételekhez kötnék a működésüket, mint más európai országokban. Ha már egyszer Európáról beszélünk. Ők azért vannak itt, mert a magyar olcsó munkaerő. DE! A foglalkoztatottságnak kb. 20-25%-át adják az ilyen munkahelyek. (Ahol ugye a pénztáros nem mehet el WC-re, 80 ezer Ft-al kiszúrják a szemüket, kötelező túlóra van túlórapénz nélkül, állandó folyamatos stressz, fenyegetések, stb.. Dolgoztam én is ilyen helyeken de most nem erről akarok beszélni hanem a hogyanról.

Mint már említettem, nem mindegy a sorrend.

Először is el kell kezdeni kiépíteni az új magyar munkahelyeket. Ahogy ezek "elkészülnek", úgy töltődik fel emberekkel, közben valódi tranzit országgá válunk és a turizmus is fellendül ami még plusz munkahelyeket von maga után ha például egészség közpotokat, szaunákat, wellnesseket nyitunk télre a Balaton mellett, akkor egész évre biztosított a foglalkoztatás, mellette megéri nyitva tartani a vendéglőknek, stb.. És akkor az emberek majd önként fogják elhagyni az ilyen Tesco-szerű munkahelyeket VAGY a Tesco fog igazodni a megváltozott körülményekhez. Bármelyik is történne, mindegyiknek pozitív hatása van. De akkor már akár ki is vonulhat az országból, mert már nem lenne rájuk nagy szükség.

---------------------

Hogy mondjak konkrétumokat is számokkal, adatokkal. a multikról egy pár szó:

"Gazdaságunk gerince a – jórészt magyar tulajdonú – kis- és középvállalati (kkv) szektor. Jelentős súllyal rendelkeznek nemzetgazdaságunk erősítésében, hozzájárulva a munkahelyteremtéshez, innovációhoz és az exporthoz egyaránt. Magyarországon a kkv-k jelenleg a munkavállalói réteg közel 70%-ának biztosítanak megélhetést. A szektornak nemzetgazdasági szinten megközelítőleg 50%-os a hozzáadott értéke a GDP-ben, az export-teljesítmény 20%-át adva. A növekedési pályára állítás első lépése a hazai kkv-szektor prosperálásának beindítása, hatékony erőforrás-allokációval és szabályozási környezettel. Az elmúlt években a kkv-k rendelésállománya, jövedelmezősége, termelési szintje és globális üzleti helyzete folyamatosan romlott. A kormányzat nem biztosít a szektornak megfelelő prioritást, magára hagyta őket a válság időszaka alatt is. A támogatási rendszer átláthatatlan, bürokratikus. Az adózási rendszer profiltisztítására és kiszámíthatóvá tételére van szükség, mivel a vállalkozásoknak közel 50 féle adófajtával kell megbirkózniuk, ami továbbra is a fekete munkaerő foglalkoztatásának arányát növeli. Irracionális méreteket ölt Magyarországon a körbetartozás és a kiegyenlítetlen számlák hada. További probléma a vállalkozások alulfinanszírozottsága: Magyarországon a vállalatok megközelítőleg 20%-os külső finanszírozási forrást tudnak megszerezni, a fennmaradó 80%-ot belső forrásokból kell előteremteniük, míg ez az arány a

nyugati országokban pont fordított. A kedvezőtlen szabályozás miatt egyre több vállalat helyezi át működését a környező országokba, ami komoly leépítésekkel, GDP-csökkenéssel, adóbevétel-kieséssel jár. Gazdaságunk duális szerkezetű, melyben rendkívül erős és a kormány által is kiemelkedően támogatott a multinacionális vállalatok jelenléte, amelyek gyakran visszaélnek az erőfölényükkel a kisebb beszállítókkal szemben, sokszor teljesíthetetlen feltételeket állítva. Agresszív növekedési, terjeszkedési üzletpolitikájuk miatt is egyre csökken a kkv-k száma hazánkban.

A Jobbik a hazaivállalkozói körrel köt majd stratégiai szerződéseket.

A multikkal kötött stratégiai szerződéseket pedig úgy módosítjuk, hogy a vállalásaikban szerepeljen az uniós átlaghoz való fokozatos bérfelzárkózás, valamint a magyar beszállítók arányának növelése. A gazdaság duális szerkezetéből adódik, hogy a bruttó nemzeti jövedelmet mutató GNI éves átlagban 5 százalék körüli értékkel marad el a bruttó hazai összterméktől, a GDP-től. A GNI-t úgy kapjuk meg, hogy a GDP-ből levonjuk azt a megtermelt jövedelmet, amelyet a külföldi tulajdonú cégekre, illetve vegyes tulajdonlás esetén a külföldi tulajdonosokra arányosan esik. A GDP-nek ezt az 5 százalékát a külföldi tulajdonosok jellemzően kiviszik az országból, de legalábbis bármikor ilyen irányú döntést hozhatnak, ami az ország gazdasági sebezhetőségét és kifosztottságát növeli. Ma már fősodratú nemzetközi szervezetek és pénzintézetek elemzései is azt mutatják, hogy a magyar államadósság fenntarthatatlan pályán van. A kérdés radikálisan új megközelítése nélkül nem lehetséges a kilábalás, az államcsőd előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. Jelentős adósságkönnyítésre van szükség, amely számos különböző formában történhet: futamidő-hosszabbítás, fizetési moratórium néhány évre, kamatcsökkentés, tőketartozás csökkentése. Jelenleg minden érintett európai ország folyamatosan újratárgyalja a saját államadósságát, csak a magyar kormányok nem. Uniós tagként ragaszkodnunk kell hozzá, hogy amit az összes bajban lévő tagországnak megadnak, azt kapjuk meg mi is. Az egyik ilyen jog az elviselhető, finanszírozható kamatú hitelekhez való hozzáférés, illetve a kamatterhek elviselhető szintre való csökkentése, amelyekkel elérhető, hogy az adott ország gazdasága ne fulladjon meg, és újra egészséges pályára álljon. Ha ez jár a portugáloknak, a spanyoloknak, az íreknek, a görögöknek, a ciprusiaknak, akkor járnia kell Magyarországnak is.

A multikat indokolatlanul kedvező színben feltüntető állításokkal szöges ellentétben a tények azt mutatják, hogy a rendszerváltástól máig terjedő időszakban a Magyarországra bejövő és innen kivont tőke egyenlege hitelek és hitelkamatok nélkül is (!) negatív. Hazánk az elmúlt 22-23 évben is a külföld nettó finanszírozója volt, és ebben a hitelek és hitelkamatok masszívan negatív egyenlege még nincs is benne. Mindezek mellett a multik magyarországi tevékenysége számos egyéb járulékos kárt is okozott: nagy hagyományokkal rendelkező hazai iparágak szűntek meg teljesen, a kkv-k nagy részének működése ellehetetlenült, tömegével szűntek meg a munkahelyek a racionalizálás, költséghatékonyság, regionális konszolidáció és egyéb hangzatos jelszavak leple mögött. A Jobbik rá fog ja kényszeríteni a multikat arra, hogy Magyarországon is ugyanolyan játékszabályok szerint játsszanak, mint a saját hazájukban."

------------

Néhány szó a munkahely teremtési lehetőségekről:

1. Bizonyos nyersanyagok tekintetében

"Magyarország szénvagyonát mintegy 8,5 milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd tonna a feketekőszén, valamivel több mint 2,2 milliárd tonna a barnakőszén és 4,3 milliárd tonna a lignit. Meg kell különböztetni a földtani, illetve a kitermelhető szénvagyont. A lignit esetében például 5,4 milliárd tonna a földtani és 4,3 milliárd tonna a valóban kitermelhető mennyiség. A barnakőszén esetében a 3,1 milliárd tonnás földtani mennyiségből 2,2 milliárd tonnát lehet a felszínre hozni. A kitermelhetőséget – hogy a készlet mekkora része hozzáférhető – a helyi földtani adottságok és a kitermelés technikai színvonala határozza meg. A kitermelhető mennyiség nem azonos a gazdaságosan hasznosítható volumennel, amit a szabályok és a piac változásai miatt időről időre újra kell értékelni. Ezt ugyanis egyebek között a tökéletesedő bányászati technológia és a szén – illetve az alternatív energiahordozók – aktuális világpiaci ára, a kereslet-kínálat, továbbá a szállítási költség határozza meg. Mivel nincs tengeri kikötőnk, az import energiahordozókat nagyon megdrágítják a szállítási költségek, és a hazai szén versenyképessége javul.

1990-ben a bányászat Magyarországon több mint 60 ezer embert foglalkoztatott (szénbányászat: 50 ezer, uránbányászat: 7 ezer, bauxitbányászat: 3 ezer, egyéb bányák: néhány ezer fő). A korábbi időszakban jóval nagyobb volt a létszám: a szénbányászatban például 1964-ben (amikor a termelés a csúcspontját érte el 31,5 millió tonnával) 124 ezer ember dolgozott. Szakértők szerint a szénbányák, bauxitbányák és az uránbánya újranyitásával az 1989-90-es évekbeli 60 ezres

munkahelyszám körülbelül felét, azaz 30 ezer új, jól fizető munkahelyet lehet létrehozni (a csökkenés elsődleges oka az elmúlt két évtized technológiai fejlődése). Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy közvetlen bányászmunkahely átlagosan legalább három további munkahely létrejöttét eredményezi (gépipar, faipar, építőipar, szolgáltatások stb). Azaz összességében mintegy 120 ezer új munkahely megteremtéséről beszélhetünk. Fontos ugyanakkor hozzátennünk: a bauxitbányászat újraindítását környezetvédelmi megfontolásból egyáltalán nem kezdeményezzük, az uránbányászatot pedig helyi népszavazás eredményétől tesszük függővé.

A kitermelési költségek tekintetében meglehetősen nagy szórás lehet az egyes területek között az ásványkincsvagyon elhelyezkedésétől, a rendelkezésre álló technológiától és számos egyéb tényezőtől függően. Ennek ellenére a néhány rendelkezésre álló példa alapján lehet nagyságrendileg elfogadható becsléseket tenni. Példaként említhetjük a Kelet-Mecsekben, Máza és Váralja külterületén több mint 438 millió tonna kiváló minőségű feketeszénvagyon kiaknázásának számításait. A mélyművelésű bányából a szenet korszerű technológiával viszonylag könnyen a felszínre lehet hozni. A számítások alapján a kiszolgáló létesítményekhez, illetve a vágatok kialakításához 80-85 milliárd forintra lenne szükség. A bánya az indulást követően évi 1,2 millió tonna szén kitermelésére lehet alkalmas, két év után pedig teljes kapacitással 2,4 millió tonnás éves kitermeléssel működhet, nagyjából 80 évig. A mélyművelésű üzem közvetlenül kétezer, közvetett módon pedig 6-7 ezer dolgozónak adna munkát.

A hazánkban néhány évtizeddel ezelőtt még jelentős és világszinten is kiemelkedő szénkémiai kutatásokat is újra kell indítani, szénvagyonunk más irányú, nem energetikai hasznosítása érdekében. Minden szerves kémiai folyamat alapja a

szén, így szintetikus eljárással üzemanyagot vagy más értékes terméket állíthatunk elő, amely sokkal nagyobb haszonnal értékesíthető, mint a szén egyszerű elégetésével nyert hő- vagy villamos energia.

Ebből a példából is látható, hogy néhány százmilliárd forintos beruházással (amely több évre oszlana el) sok millió tonna szén kitermelése indulhatna újra Magyarországon, tízezres nagyságrendben keletkezhetnének új munkahelyek, és egész

régiókban teremtődhetne meg a lehetősége a gazdasági fellendülésnek. A szénbányászatban reális középtávú célkitűzés az évi 13-15 millió tonnás termelési szintre történő felfejlesztés és ennek erőművi felhasználása. Amit pedig kevesen tudnak: az ehhez szükséges CO2-kvóta jelenleg Magyarországon rendelkezésre áll.

A hazai szénvagyon fokozottabb kihasználásához a jelenleginél nagyobb, szénre alapozott erőművi kapacitásokra van szükség. Nem kell azonban feltétlenül új erőműveket építeni, a szakemberek szerint lehetséges a korábban bezárt erőművek (pl. Tiszaújváros, amelyet 2012. március végén állított le az AES, Tiszapalkonya és Berente, amelyeket 2011. március végén állított le az AES) újranyitása is, melynek a költségei jóval alacsonyabbak egy zöldmezős beruházásnál. Ösztönözni kell azonban az újabb technológiát jelentő ún. tisztaszén megoldások elterjedését, mert segítségükkel nemcsak környezetbarát módon, de a hagyományos széntüzelésű erőművekénél jóval nagyobb hatásfokon nyerhető ki a szénkészletünkben rejlő energiatartalom.

A hazai bányászat újraindítása kizárólag magántőkéből valószínűleg nem valósítható meg. Szakmai berkekben nagyon kevés bányanyitási kezdeményezésről hallani, az egyik ilyen a kelet-mecseki projekt. A borsodi térségben is tervezik kisebb bányák újranyitását, ezek mellé azonban szintén szükség lenne gyűjtő erőműre. Nógrád megyében megközelítőleg 300 millió tonna szénvagyon van a föld alatt, jelenleg vizsgálják, hogy ebből mekkora rész termelhető ki gazdaságosan. A bányákból kinyerhető energiahordozót elsősorban az újrainduló helyi erőműben használhatják fel, de emellett juthat belőle egy leendő szociális célú szénprogramra is. Ha a feltételek adottak lesznek, elindulhat a bányászat Ózdon is. A Dunántúlon, a Bakonyban a várpalotai szénmedence rejt még jelentősebb kiaknázható készleteket. Fontos még megemlíteni hazánk utolsó, még működő mélyművelésű szénbányájának, a Márkus-hegyi bányának a megmentését, melyet a Fidesz-kormány 2014. december 31-ével be kíván zárni, megpecsételve ezzel a bánya és a Vértesi Erőmű sorsát egyaránt.

Jól látszik, hogy erőteljes állami szerepvállalás is szükséges ezen a téren. Az energetika nemzetstratégiai szerepe, az importfüggőség és a bekerülési költségek fluktuációjából adódó kockázatok csökkentése érdekében azonban ez az állami

szerepvállalás mindenképpen indokolhatónak mondható.

A legnagyobb lehetőség a szénbányászat fellendítésben van, valamint a kutatások eredményétől függően mérlegelendő az uránércbányászat újraindítása. Fontosnak tartjuk a makói gázmezők jövőbeli kitermelési lehetőségének biztosítását is, a jogok nemzeti kézben tartásával.

Az uránércbányászat Magyarországon 1957-ben indult a Mecsekben, Kővágószőlős település határában. A termelés az 1970-es évek közepén indult hanyatlásnak, és a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben fejeződött be annak gazdaságtalansága miatt. A kitermelt fémurán mennyiségére vonatkozón pontos adatok ma sem állnak rendelkezésre. Egyes szakemberek összességében 21 ezer tonna fémurán kitermeléséről számolnak be. A működés ideje alatt az üzemek közel 8 ezer embert

foglalkoztattak, de a városban és környékén még több ezer embernek biztosítottak munkaalkalmat a legnagyobb termelés idején.

Az uránérc világpiaci ára a 2000-es évek közepén olyan mértékben emelkedett, hogy újra kifizetődővé vált a földben maradt uránérc kitermelése. Ezért 2007-től egy ausztrál hátterű bányavállalat újrakezdte a geológiai kutatásokat az egykori bányaterületen. A cél a korábbi adatok pontosságának ellenőrzése és új kutatófúrások segítségével további részletek megállapítása az érclencsék elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és minőségéről."

Még egy példa a munkahelyteremtésre, csak hogy ne érje szó a ház elejét és azért nem egyben írtam, hogy átlátható legyen és mert nem is engedné egyben a gép.

Szóval a másik komoly téma az erőműveink lennének, amit most annyira nagyon nem szeretnék részletezni, de a Homokhátságon elég nagy probléma az elsivatagosodás. Erre és a Duna-Tisza átjárhatóságát biztosító csatornára, valamint az ezzel együtt járó logisztikai központokra és munkahelyekre szeretnék még rávilágítani. De természetesen ha bármi egyéb kérdés van ami normális, mint a fentiek, akkor megpróbálok válaszolni:

"A Duna magyarországi szakasza 417 km, ebből Trianon óta 140 km hosszan határfolyó Magyarország és Szlovákia között. A Tisza 579 km-nyi szakaszon kanyarog Magyarország területén. Ha csupán két legnagyobb folyónkat nézzük, ez összesen akkor is 1000 km folyószakaszt jelent. A Duna ma már természetes folyami jellegét nagyrészt elveszítette a tőlünk felfelé és lefelé megépült mintegy 40 vízlépcső hordalék-visszatartó hatása miatt. A magyarországi szakaszra hordalék már alig érkezik, innen viszont duzzasztás hiányában a folyó elszállítja azt, így a folyómeder intenzíven mélyül, amely mára a 12 métert is meghaladta. Mivel ennek már jelenleg is látszó katasztrofális következményei vannak a Duna környéki területek talajvízháztartására, a megoldás nem halogatható.

A Duna vizét duzzasztással vissza kell tartani, a duzzasztóműveknél pedig víztározókat kell létesíteni, ami az árhullámok kezelésében is óriási segítséget jelent, hiszen azokat az árvíz megérkezése előtt le lehet üríteni, majd oda az árhullám egy részét

szabályozottan betárolni. Szinte minden évben tapasztalhatjuk, hogy az árvizet néhány hónapon belül súlyos aszály követi. A visszatartott vízmennyiség ilyenkor öntözés formájában az aszálykárt is enyhíti, illetve a duzzasztás maga is a talajvíz emelkedésével jár együtt, így a talajok kiszáradásának folyamata visszafordítható. A Jobbik elképzelései szerint a Dunán 3 helyen, délről észak felé haladva Fajsznál, Adonynál, illetve egy a Dunakanyar feletti alkalmas helyszínen létesül vízlépcső. Ezek segítségével fentieken túl megoldható a hajózás problémája, és nem utolsósorban környezetbarát, olcsó villamos energia termelésére is használhatók ezek a létesítmények. A Duna-kanyar feletti duzzasztómű egyben a Szigetköz vízpótlásának problémájára is megoldást jelentene. A Tiszán a meglévő kettő (Tiszalök, illetve Kisköre) mellett Csongrádnál építünk vízerőművet, mely a Duna–Tisza-csatorna működtetésében is fontos szerepet játszik majd. A Dráva folyó osztrák, szlovén és horvát szakaszán összesen 22 vízerőmű épült eddig. 1988-ban a magyar és a horvát fél még megállapodott a Dráva alsó szakaszának komplex hasznosítá-sában. A megvalósításba beleszólt a balkáni háború, valamint a ma¬gyar fél kihátrálása. Itt is eljött az idő a cselekvésre. A Jobbik elképzelései szerint a folyó horvát–magyar határszakaszán Barcsnál és Drávaszabolcsnál építjük meg a vízerőműveket.

Ami a hajózást illeti, a magyarországi Duna-szakasz ma az év körülbelül felében nem vagy csak korlátozásokkal hajózható. Mindez ellentmond nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek, mely szerint a szabványos, maximum 2,5 m merülésű hajók számára az év min. 300 napján biztosítani kell a hajózhatóságot a folyón. Mivel a vízi a fajlagosan

legkedvezőbb költségű szállítási mód, ezért a józan ész is azt mondatja velünk, óriási bevételkiesést okoz hazánknak ezen lehetőség ki nem használása. Arról nem is beszélve, hogy a rendkívül környezetszennyező és balesetveszélyes közúti teherforgalom egy jelentős részét hajózással lehetne kiváltani. A vízlépcsők egyébként elősegítik a közúti közlekedést is, hisz hídként funkcionálva összekötik a folyó két partját. Tovább javítana a helyzeten a Dunát a Tiszával összekötő csatorna megépítése, hisz a magyar mezőgazdasági termékek számára újabb piacok nyílnának meg kelet felé, ahová a jelenleg rendelkezésre álló szárazföldi szállítási módokkal nem lehet versenyképesen eljuttatni az árut. A személyszállításban a hajózás feltételeinek javítása a turizmusban bír óriási jelentőséggel. A Duna magyarországi szakaszának rendkívül rossz hajózhatósága miatt a jelenleg Amszterdamtól Budapestig közlekedő szállodahajókat üzemeltető cégek fontolgatják, hogy a budapesti úti cél helyett csak Pozsonyig közlekednének. Természetesen Budapestnek, Magyarországnak ez további óriási bevételkiesést jelentene.

Az energiatermelés tekintetében fontos megjegyezni, hogy a fentebb felsorolt pozitív hatásai miatt a duzzasztóműveket mindenképpen célszerű megvalósítani, azonban az ésszerűség azt diktálja, hogy ezek egyszersmind vízi erőművekként is funkcionáljanak, hiszen a beruházás megtérülési idejét ez jelentősen lerövidíti. Magyarország energiafüggetlensége szempontjából és környezetvédelmi okokból is támogatandó a mintegy 1000 MW-nyi (fél paksi atomerőműnyi) megújuló forrásból származó villamosáram-termelő kapacitás kiépítése. A jövőben várhatóan egyre nagyobb arányban szerepet játszó szél- és napenergiát hasznosító erőművek ingadozó teljesítménye miatt a vízerőmű szabályozó funkciót is betölt a villamos energia rendszerben. A beruházás mindazonáltal épp a fentebb említett szélenergia magyarországi elterjedésében játszhat komoly szerepet, hiszen amennyiben a megtermelt villamos energiát vízátemelő szivattyúk működtetésére használjuk direkt módon, úgy az a hálózatban nem okozhat teljesítményingadozást. Ez az energiatárolás egyfajta módja, amely a Duna–Tisza-csatornához szükséges zsilipek megvalósulásával egyébként is rendelkezésre állna. A Dunát a Tiszával összekötő hajózó csatorna megépítése szintén évszázados terv, ami bár megvalósult, előnyeit mégsem élvezhetjük. Ugyanis a Baja és Óbecse között a két folyót összekötő 123 km hosszú, 1802-ben átadott csatorna teljes egészében Délvidéken, a mai Szerbia területén fekszik. Trianon után szükségessé vált tehát egy újabb csatorna megépítése, melyre több terv is született. A pontos nyomvonal kijelölése természetesen a szakemberek feladata, de jelenleg a Tass és Szolnok között húzódó változat tűnik a leginkább megvalósíthatónak. Ez magában foglal egy 100 km hosszú két irányban hajózható csatornát, valamint egy 120-130 km hosszú, É-D irányú öntözőcsatornát, mellyel gyakorlatilag a teljes Homokhátság vízpótlása megoldható. A nyomvonal gyakorlatilag egybeesik az M8 autópálya tervezett útvonalával, így minimalizálhatók a kisajátítással és a nyomvonal előkészítésével kapcsolatos költségek. A csatorna a két folyó között vízi utat biztosít, valamint az életet jelentő vizet juttatja el a kiszáradó homokhátsági térségbe. Ezen kívül a csatornát igénybevevő teherforgalom kiszolgálása érdekében multimodális logisztikai központokat építünk, melyek komplex megoldást kínálnak mind a közúti, mind a vasúti, mind pedig a vízi szállítmányozás számára. E mellett természetesen kikötőket és logisztikai raktárbázisokat is kialakítunk, így maximalizálva a tranzitország voltunkból fakadó előnyök kihasználását. További fejlesztéseket kívánunk indítani a kikötők területén, ahol szállodákat, kereskedelmi és szórakoztató, valamint kulturális központokat adunk át. De megvalósítjuk majd az egészség- és gyógyturizmushoz,

valamint a sport és rekreációhoz kapcsolódó beruházásokat is .

Fokról fokra

A Tisza a szabályozás ellenére kimondottan középszakasz-jellegű folyó maradt meanderekkel, természetesen lefűződött vagy átvágással keletkezett holtágakkal, morotvákkal, homokpadokkal kiterjedt ártéri erdőkkel. Magyarországi szakasza lassú sodrású, alacsony esésű. Szabályozása előtt rendszeresen elöntött mintegy kétmillió hektárt. A Tiszán a tavaszi és a nyár eleji nagy vízen kívül van egy kisebb őszi áradás is. Legalacsonyabb vízállása télen mutatkozik. Mindezen tulajdonságai alkalmassá teszik, különösen az eredeti állapothoz közelebb álló felső szakaszán arra, hogy a hazánkban ezeréves hagyományokkal rendelkező ártéri- vagy fokgazdálkodás visszaállítását

az arra leginkább alkalmas környezetben hajtsuk végre. Őseink az elárasztott területen az árhullám idején halászattal, a víz levonulása után legeltető állattartással foglalkoztak. A módszer egy természetes módja az árvizek kezelésének, hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb vízmennyiséget a talajban lehet elraktározni. Ráadásul a nyári száraz hónapok hatását is csökkenteni lehet regionálisan a visszatartott vízmennyiséggel, mivel az a talajvíz szintjét emeli meg. A tájgazdálkodásnak ez a módja a mezőgazdaság egy új irányát adja, mely segít a hagyományok ápolásában és a fenntarthatóság szempontját is maximálisan figyelembe veszi. Hátránya, hogy a folyószabályozások óta szántóföldekként használt területek művelési ágának megváltoztatását igényli. Jelenlegi elterjedésének legnagyobb akadálya az EU agrárpolitikája, amely szinte kizárólag a szántóföldi növénytermesztést támogatja.