Ha sikerült volna az 1956-os forradalom, hogyan alakult volna a magyar történelem?

Valószínűleg az amerikaiak és a szovjetek fenyegették volna egymást egy ideig, és utána (ez esetben) a szovjetek kivonultak volna Magyarországról - nem hiszem, hogy harcok lettek volna, mert ha amerikai és szovjet katonák harcolnak egymás ellen Magyarországon, abból vagy atomháború lett volna, vagy szovjet győzelem.

Könnyen lehet, hogy a szovjetek tettek volna egy olyan kitételt, hogy Magyarországnak is semlegesnek kellett volna lennie, és nem léphetett volna be a NATO-ba. Ez esetben lehettünk volna egy második Ausztria. Vagy pedig Magyarország teljesen a nyugati táborba kerül. Mindenesetre nem vagyok benne biztos, hogy demokrácia lett volna. Az '56-os forradalommal együtt az összes régi horthysta tiszt és egyházi reakciós előjött, és ők - Amerikával együtt - nem biztos, hogy kockáztatták volna, hogy Nagy Imre, vagy egy másik balos figura kerüljön hatalomba. Tehát az én elsődleges tippem egy katonai diktatúra lenne - azon kívül szerintem Nagy Imre és a kisgazda jelölt között dőlt volna el (utóbbi lehetett volna pl. Kovács Béla vagy Tildy Zoltán).

A történelemben nincs ha.

De éltem akkor. Ha Amerika a Jaltai egyezmény ellenére bevonul, az biztosa háborúhoz vezetett5 volna és kérdéses, hogy ők vagy a SZU győzött volna.

Abban egyetértett a lakosság, hogy szabaduljunk meg Rákositól és a SZU-tól, de harcolni csak Pesten és néhány nagy városban harcoltak. De a hogyan továbbról nem volt még elképzelés sem. Amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök, több kuláknak bélyegzett ember mondta, hogy megette a fene az egész forradalmat, ha ez a padláslesöprő gazember lesz az ország vezetője.

A volt földbirtokosok, gyártulajdonosok közül volt aki vissza akarta követelni a tulajdonát. De a volt uradalmi cselédek és a munkások nem akarták, hogy visszajöjjön a régi rendszer. A gyárakat is Munkástanácsok vezették.

Azóta is sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen társadalom lett volna, ha győz a forradalom. Ami persze értelmetlen filozófálgatás csupán.

Magyarország nem ért annyit a Szovjetúniónak, hogy világháborút csináljanak.

Ha jönnek a nyugatiak segíteni, Nagy Imre lesz a miniszterelnök és megindul a fejlődés. Gyengül a szocializmus, kialakul a többpártrendszer, erősödik a kapitalizmus. Viszont abból kiindulva hogy Nagy Imre is kommunista volt, valószínűleg valami kapitaluz-szocializmus alakul ki, ahol nagyon erősen van jelen az állam, de az embereknek is lehet cége, többpártrendszer van, stb.

És igen, ha nekünk sikerül, valószínűleg a többi keleti blokk tag is fellázad, viszont a nyugat nem tudott volna mindenkinek segíteni. Egy-két országnak még esetleg, de utána a Szovjetúnió német mondott volna.

"De a volt uradalmi cselédek és a munkások nem akarták, hogy visszajöjjön a régi rendszer."

Nekik mindegy volt hogy kinek lesznek a cselédjei, gyáriparosnak vagy elvtársnak. De úgy gondolták hogy ha megdögölhet a szomszéd tehene akkor vesszen a kulák meg a gyáriparos. Arra már nem gondoltak hogy ez által dolgozóként saját maguk és unokáik is meg fognak dögleni még napjainkban is. Vagyis hogy még ma sem lettünk olyan szabad ország mint például Ausztria, hanem még ma is épp úgy menekül mindenki ahogy az 50-es években tették.

Nekem az 1923-as születésű apám mesélt azokról az időkről.

Az akkori dolgozók nem használták azt ami a svájci sapkájuk alatt volt a két fülük közt. Vagyis elhitték az elvtársak sületlen hazugságait, például hogy mindenki egyenlő lesz, nem lesz kizsákmányolás, meg hogy a dolgozóké lesz a hatalom. A dolgozó nem látta a saját szemétől a valóságot hogy a dolgozóé nem hatalom lesz hanem szolgaság vagy kivégzések és bebörtönzések és 50+30 év ellehetetlenítés.

És a dolgozó nem gondolt arra, hogy akikből kommunisták meg ávósok lettek, ők még egy háztáji gazdaságot vagy kis üzemet sem tudtak létrehozni a saját munkájukból, ahogy fenntartani sem. Akkor hogy lennének jó gazdáik egy országnak? Csak úgy ha ellopják onnan ahol van. Ha meg már nincs mit ellopni a volt gyáriparostól meg kuláktól akkor marad a dolgozók rabszolgaságba döntése de nem a gazdálkodás ahogy régen a gyáriparosok és kuláknak bélyegzett parasztok tették.

Ez épp olyan mint ha egy falusi portán a haszonnövényt kapálnánk ki a gaz helyett és hernyókat meg sáskarajt hízlalnánk majd mérgelődnénk hogy az a gyümölcsfa nem terem annyit hogy elég legyen a kártevőknek is meg nekünk gazdáknak is.

Az inkább mentalitás és hozzáállás kérdése hogy mit lehetett volna kihozni abból a jobb helyzetből ha már 56-ban megtörténik a rendszerváltás. Lehet hogy hamarabb szétlopták volna az országot és most még nagyobb gond lenne.

Tegyük fel ha Magyarországon a németekéhez hasonló mentalitású emberek élnének akkor ők valószínű hogy a 88-as rendszerváltás óta a helyünkben már sokkal előrébb járnának. De így ezzel a mentalitással még 100 év múlva se zárkózik fel az ország Európához. Így is majd 30 év volt arra hogy az új rendszer meghozza a változást. Mi történt? Hova lett ez a majd 30 év? Az átlagemberek ugyanúgy napról napra élnek mint a váltás előtt. Van egy kisebb számú nagyon meggazdagodott vállalkozói és politikai kapcsolatokkal rendelkező réteg és nagy számban vannak azok a bizonyos éldegélők akik güriznek egy életen át csak azért hogy meglegyenek azok a minimális körülmények amiket egy európai ember ebben a korban elvár és emellett nem tudnak tartalékolni vagy félretenni. Politikai csatározásokkal egymásra mutogatással és harácsolással telt el ez a 30 év és nem jutott idő az ország helyzetének javítására. Néha kedveznek a társadalom egy szűkebb rétegének de ezek az intézkedések mind olyanok mint a rákos betegnek a morfium. Az emberek egy része mindezt látja de tehetetlenek mert őket senki nem hallgatja meg. Az egyetlen lehetőségük az akaratuk érvényesítésére az időszakos választások lennének. De valójában ezen a módon sem tudják érvényesíteni a szándékaikat mert a politikai "elit" által befolyásolt többség és rajtuk keresztül maguknak a vezetőknek az akarata érvényesül. Ez már egy új rendszer. Az öncélú és önfenntartó politikai "elité".

Olyan a nemzetért élő karizmatikus és becsületes emberek kellenének mint Széchenyi vagy Kossuth. Talán ők képesek lennének megváltani az országot.