Miért lettek a magyarok mára nagyon jobboldaliak?

Egész Európában megfigyelhető a jobbratolódás.Csak a nyugati részeken lassabb.

Ez nem egy magyar jelenség.

Ez általános jelenség, egész Európában így van.

A jobboldal jellemzően akkor erősödik meg (és erősödött meg a történelem folyamán), amikor népek szélesebb tömegei elégedetlenek és/vagy megélhetési/szociális problémákkal küszködnek, vagy a társadalmi olló túlságosan kinyílik. Vagyis nő a szegények és a gazdagok közötti jövedelmi és vagyoni különbség...

Ne dőlj be ezeknek a kategóriáknak, hogy jobb oldal, bal oldal. A fideszt mindenki jobboldali pártnak véli, de ha megfigyeled a propagandájukat (rezsicsökkentés, teljes foglalkoztatottság) ezek tipikusan baloldali értékek.

Azt mondanám, hogy a választók politikai értékrendje nem változott meg alapjában, csak máshova skatulyázzuk be mostanában a pártokat. A szélsőjobb is úgy erősödik, hogy közben elég sokat szelídült, ma már nem lehetne szélsőjobbnak hívni, maximum jobboldalnak.

Igazából éppen hogy mindig is jobboldali, konzervatív beállítottságú volt hagyományosan a magyar társadalom.

A rendszerváltás szellemi köre, így Antall József maga is a két világháború közötti Magyarországon a keresztény-szociális jelzővel illetett, jobbközép, konzervatív politikai felfogást hozta el 1990-ben. Amely egyébként lefedte a mindenkori magyar társadalom szellemiségét, hiszen a legelső, szabadon tartott választáson, 1945-ben is a jobbközép konzervatív irányvonal győzött, szinte minden mást mellőző, egyöntetű támogatással alakított kormányt. Majdnem 2 millió 700 ezer szavazattal. Az utána következő második tényező, a szocdemek már csak 800 ezerrel.

1990-ben, a második ezt követő, újbóli szabadon tartott választáson, negyvenöt évvel később ismét ez mutatkozott meg, az MDF győzelmében. Antall József apja maga is az FKgP-ben politizált, ő maga ezt a családi örökséget vitte tovább.

1994-ben az emberek elhitték, hogy a Kádár-párt visszaszavazásával a gulyáskommunizmus is visszaszavazható az életükbe, így Horn alakíthatott kormányt.

De 1998-ban ismét jobbközép kormányzás alakult. És ami érdekes fordulat a jelenkor magyarországi választások történelmében, 2002-ben ez a kormány úgy bukott, hogy több szavazatot kapott, mint az ellenzék, tehát a folytatásra való feljogosításban köszönt le, mivel a választások utáni koalícióval az MSZP-SZDSZ alakíthatta meg a következő kormányt.

Ez csak szubjektív beszúrás, de csak nem olyan régen hallgattam meg a 2002-es miniszterelnök-jelölti vitát. Szembetűnő volt - azon túl, hogy az sem volt színvonalas, de legalább nem arról szólt, mint ma, és nem csak itt, de az amerikaiaknál is, hogy ki mit csinál a magánéletében, és ki alkalmatlanabb, hanem hogy kinek mi az elképzelése -, hogy Medgyessy nem azt mondta, hogy rosszak a kormány intézkedései, hanem hogy ő többet akar. Mindent úgy kezdett, "...ez jó, de mi bővítenék...", "ezt támogatjuk, viszont mi kiterjesztenénk...", "ezt folytatnák, de növelve a mértékét...", így telt el a vita első úgy negyven perce. Gyakorlatilag mindenre ráígérve +1-et. Ami azt mutatja, hogy ez egy jól működő kormányzás volt, amin strukturálisan nem lehetett fogást találni. Emellett Medgyessy több durva tárgyi tévedést is vétett az érvelésekkor, ami tovább rontotta a hitelét. Viszont Orbán is felesleges hibát vétett azzal, hogy retorikailag a maga ellen indított kritikát úgy hárította el, hogy azt átvetítette a magyar emberek teljesítményére. Felesleges volt, mert az addigi fölényben ezt a magas labdát semmi sem indokolta, és elegánsabban is ki lehetett volna belőle jönni.

Aztán a Medgyessy-kormány 2004-ben válságba került, majd az önmaga ellen indított bizalmatlansági szavazáson elbukva a kormányfő leköszönt, helyét pedig Gyurcsány Ferenc vette át a fennmaradó két évre.

2006-ra már minden előrejelzés azt mutatta, hogy az MSZP-SZDSZ bukni fog a közeledő országgyűlési választásokon. Miképpen Gyurcsány beszélt erről a választások után megtartott összegző beszédében:

"Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk."

Gyurcsány őszödi beszéde erre az időszakra utalt, miszerint: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein [ti.: az addigi, csökkenő tendenciájú államadósságból, a térség legjobbját mutató gazdasági bővülésből - mely 2006-ra stagnáló pályára állt át -, fakadó lehetőségeken, melyek az első Orbán-kormány alatt a növekedés alapjait adták], hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a s**rból visszahoztuk a kormányzást a végére [ti.: a Medgyessy-kormány felétől bekövetkezett kormányfőváltás követően]. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?".

A választási kampányban végül "trükkök százaival", az ő személyes jelenlétével, a saját, szimpátiakeltő, meggyőző erejével sikerült győzelmet kovácsolnia az MSZP-SZDSZ számára. A 2006-os választási győzelem egyértelműen Gyurcsány személyes meggyőzőerején múlott.

Ezután a korábban tagadott gázáremelések, villanyáremelések, adóemelések, és mások tervezete felszínre került - amelyeknek teljes ellentettjére építette fel a kampányt, és ő maga is tudta, hogy nem valósan (bővebben lásd az erről összeállított Best of Gyurcsányt):

"Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt."

Ezért indultak meg országos méretű tiltakozások, és ez okozta azt, hogy 2006-ban, közvetlenül az országgyűlési választások után megtartott önkormányzati választások után a Fidesz mindenhol többségbe került az országban. 2006-ban már kormányváltó hangulat volt, és egy előrehozott választás ezzel a várható eredménnyel zárult volna, de nem történt meg. 2009-ben koalíciós szakítás történt meg az SZDSZ-szel, amely után kisebbségi kormányzás állt fel. Vagyis az MSZP úgy kormányzott, hogy nem élvezett többséget az országgyűlésben. Ekkor ütközött ki, hogy valójában sosem sikerült _igazi_ többségi támogatást megnyernie.

Végül 2010-ben ismét hatalmas többséggel jobboldali, kormányzás állt fel. És ez maradt így 2014-re, és előreláthatóan így marad 2018-ban is. Mivel nincs kormányváltó hangulat, és a magyar társadalom politikai akaratát tükrözi a kormányzás, a társadalom és a kormányzás halmaza egymással fedésben van.

Tehát ha végigtekintjük, a valós kép éppen az, hogy a magyar társadalom mindig hagyományosan és széles rétegben jobboldali szemléletű volt, megmutatkozott mind az első, mind az egy nemzedékkel későbbi, második szabadon tartott választások eredményein, és azon is, hogy a harmadik kormányalakítás felé közeledik a 2010-ben ismét nagy többséggel megszavazott politikai irányvonal - valamint abból, hogy amikor ez más-más okból nem valósult meg, ott sem egyértelmű baloldali siker volt, csak látszólagos, ami később saját kormányzásukban problémát is jelentett a koalíciós partnerrel való szakítás után.

"A Fidesz egyáltalán nem erősödött 2002-óta"

Ez nem igaz. 2010-ben kábé félmillióval több szavazatot kaptak, mint 2002-ben és 2006-ban. Igaz, 2014-re visszaestek, kicsit még a 2002-es szint alá is. De ha ismét megjelenne egy kicsit is esélyes baloldai ellenjelölt, akkor ez a félmillió lappangó fidesz-szavazó valószínűleg ismét aktivizálná magát.

Mert az emberek elégedetlenek, és gyors változásokat szeretnének.

Ráadásul nyugatabbra is ez van, de érdekes módon az nem izgat. :P