Orbán és a Fideszesek egyetértenek újra a jaltai egyezséggel, trianonnal, és az 1956-os Moszkva-győzelemmel?

Persze.

Marosán György és Biszku Béla elvtársak a mennyei dísztribünön ülve mosolyogva nézik a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságát.

Szomorú, igazságtalan, de reálisan nézve igen. A politikában nem csak az eszmék, erkölcs számítanak, szükség lehet reálpolitikára is.

Ha Magyarország nem írja alá a trianoni békediktátumot, akkor vagy megszállják az országot, de legalábbis minden esetre blokád, embargó alá vonják. Ha a magyarok nem jutottak volna szénhez, petróleumhoz, sóhoz... nagyon keserves idők jöttek volna, egyre súlyosbodott volna a gazdasági hanyatlás, nem lett volna lehetséges a háború utáni újjáépítés, de a mindennapi élet is ellehetetlenült volna.

A Szovjetunió is olyan fölényben volt 1944-re, hogy alapvetően értelmetlen, felesleges volt az ellenállás. A románok bizony jobban jártak az átállással. Budapest ostromát is jobb lett volna elkerülni, hatalmas pusztítással járt és a két oldalt együttvéve sok százezer ember halt meg.

1956 forradalom volt, a népi felkelők harcoltak a szovjetekkel, de a kormány, politikai vezetők, hadsereg vezetői belátták, hogy nincs értelme egyedül háborút vívni a Szovjetunió ellen, így az gyorsan el is halt.

Kimaradt 1849 veresége is. Ott sem lehetett már tovább harcolni, a későbbi kiegyezés 1867-ben a legjobb, legtöbb, amit az akkori helyzetből ki lehetett hozni.

"Akkor mit is jelent hogy Orbán Viktor szerint mindenáron le kell állnia az ukránoknak?"

Azt jelenti, hogy tűzszünet kell és megkezdeni a béketárgyalásokat. De nyilván ehhez két fél kell, mindkettőnek benne kell lenni, nem elég, ha csak Oroszország vagy Ukrajna egyoldalúan hirdet tűzszünetet és a tárgyalások megkezdését.

Természetesen ezt Moszkvában és Kijevben (Washingtonban) fogják eldönteni, nem érdekli őket, hogy mit gondol a magyar kormány, kormányfő, de ettől még lehet véleménye.