Miért számít a hirtelen felindulás enyhítő körülménynek, és hogyan bizonyítható?

Gondolj bele, hogy valaki felidegesít és adsz neki egy pofont vagy elöre eltervezed, hogy az illetöt meg fogod verni - melyik esetben negatívabb a viselkedésed és melyik esetben vagy inkább felelös a következményekért?

Sokan idegességüknek "rövidzárlatot" kapnak és nem tudják magukat kontrollálni, ez ugyan nem jó dolog, de meberileg érthetö, ha valakinél elszakad a cérna.

Viszont ha valaki elöre eldönti, hogy valakinek fájdalmat okoz, az sokkal negatívabb dolog, mert az illetö tudatosan bántja a másikat.

Képzeld el, hogy B éveket keresztül mobbingolja A-t és amikor elszakad nála a cérna, akkor egysterüen leáll a gondolkodása és csak meg akarja szüntetni a mobbingot.

De lehet akár hosszabb ideig tartó szóbeli vagy tényleges bántalmazás vagy bármi, ami miatt "magán kívül" lesz az illetö.

Normál állapotban nem akarná bántani a másikat, de akkor egyszerüen nem tudja felmérni, mit tesz.

Igen, ez a lényeg, hogy egyik esetben az elkövető nem akarja bántani igazából a másikat, csak idegességében nem gondolkodik, kihagy az agya. Utólag persze általában megbánja, és ő is nagyon mérges magára, hogy megölte pl. egy családtagját vagy barátját. A hirtelen felindulásból elkövetett dolgok bizonyos szempontból átmenetet képeznek a baleset meg a bűncselekmény között.

Az ilyesmit alapból nem a gonosz, hanem a gondolkodásra (ideiglenesen) képtelen emberek követik el.

Ez nagyon más, mint amikor valaki előre eldönti, hogy megöl valakit.

A bizonyítás az vagy tanúk által történik, akik jelen voltak, és látták, hogy húzza fel magát az elkövető, vagy pedig az eset körülményeiből következtetnek. Pl. ha két testvérről az ismerősök tudják (és ezt vallomásban is mondják), hogy szeretik egymást az adott személyek, és az elkövetés után az elkövető meggyőzően átkozza magát, meg a tárgyalás során semmi olyasmi nem merül fel, ami az előre megfontoltságra utalna (pl. örökség), akkor bizonyítottnak fogadják el.