A karate jó önvédelemre?

A Karate igen.

De mivel az egész országban az oktatott karate már nem harcművészet, hanem versenysport felkészítés színes övekben (ami az igazi Karatéban nem ismert), és mint küzdősport is ÁLTALÁBAN (tehát nem minden esetben, következetesen de rendszerint) még az ökölvívásnál is gyengébb (az ökölvívás jó etalon küzdősportok összehasonlításához, hiszen magas szintű ütéstechnikákat alkalmat és viszonylag mozgékony, így lábtechnikát is használó emberek ellen is hatékony marad).

Tehát ha általában egy versenykaratés nem dominál egy ökölvívó felett (amin lehet rágódni, meg lehet cáfolni de általában így van, ezen nincs mit megsértődni) és még az ökölvívás sem alkalmas utcai küzdelemre, önvédelemre csak mint sok választás között egy relative kevéssé rossz szerepel, így nem, a karate szinte semmi utcára.

Utcára rutin kell megtévesztésből, meglepetés okozásból, helyzetfelmérésből, megfelelő reakciókból (amik sosem egy helyben maradások, hanem mindig kitérések).

Ezeket a karate NEM adja meg, az ökölvívás sem igazán. Utcán nincs beengedett, 2 karral kivédett találat mert lefogják az embert, illetve védőfelszerelés nélkül az egyébként elviselhető találatok már régen nem-elviselhetők.

Nincsenek szabályok, ritka a fegyvertelen harc (ezért is a végtelenségig gyakorolt kitérés, elmozgás fontossága) ritka az 1-1 elleni becsületes küzdelem, párbaj. Nincs lépegetés, ugrálás és keringő, néhány másodperc van amíg vagy harcképtelenné válik egy támadó (és sok esetben jön a következő) vagy mi válunk harcképtelenné.

Ami karatéban küzdelem alatt egy bekapott ütés, talán pontot sem ér, az utcán roncsol, az okozott fájdalommal előkészíti a sebezhetőséget egy azonnali 2. találathoz, ami után már nincs igazán harc. Ugyan ez a bokszra is igaz, amíg a ringben pontozgatnak, addig utcán ha nem visz jól be ütést a küzdősportoló, vagy nem tudja hogy helyezkedjen 2 ember ellen, nagyon lecsökkennek az esélyei, szinte egy teljesen képzetlen emberhez hasonlóvá.

+ melyik karatés, boxoló edzi fel az öklét úgy, hogy ne menjen tökre csont ütésétől? Mert én például tudok tenyérrel ütni, sőt nem is rosszul főleg mivel az emberi koponyán ököllel ugyan lehet sérülést okozni, de olyankor az ököl is használhatatlanná válhat. Ez alól a valóban feledzett ököl lehet kivétel, például a Karatésoknál. Mennyi ilyen karatemester él, oktat Magyarországon?

Én nemmel válaszolnék. Jobb a karete mint a semmi, de érdemes az állóképességi részére építeni, okosan figyelemmel járni, és jól tudni sprintelni. Persze ez mindenki számára megfontolandó..

Az elkerülhetetlen harcok megvívására pedig, hiszen ha minden konfliktus, erőszak elkerülhető lenne akkor nem lenne ez téma (lehetőség szerint) érdemes komoly módon felkészülni.

Ez jó fejtegetés volt, tetszett. :)

Mint ex-karatéka én is azt gondolom, hogy a karate jobb, mint a semmi, de a valóságban gyengébb, mint azt a karatékák gondolják magukról.

Az én problémáim a karatéval:

- Van ugye a 3 K alapelve (kihon-kata-kumite). Az első kettő hozza létre azt a látványos, de harci szempontból retrográd mozgáskultúrát, amely miatt a karatéra a "levegőkékítők" gúnynevév ráragadt. Bármennyire imponzáns is a karate testartása és ütéssel ellentétes irányú csípőmozgása, egy full contact sparringban ez impotenciát okoz. Ugyanígy, a non- vagy semi-contact "kontroll" készsége halálos az utcán. A karatésok nem is hiszik el, mennyire nehéz kajakra képen ütni valakit, ha valaki nem gyakorolta... Egyszerűbben fogalmazva: a karatésok zöme NEM tud megütni senkit éles helyzetben a fenti problémák (még egyszer: mozgáskultúra, gyakorlatlanság) miatt. Míg a bokszolók annak a pszichológiáján dolgoznak hónapokig, hogy egyáltalán képesek legyenek valakit teljes erőből pofán vágni (hányszor, de hányszor áll meg még a középhaladó bokszolók keze is felütésnél, mert "nincs szíve" állcsúcson vágni a másikat), addig a karatésok éveket töltenek azzal, hogy NE találják el az öklükkel a célt. Na hát innen kezdve halott a dolog.

Az övrendszer nem rossz, ha olyan tekintély osztogatja az öveket, aki a valós tudást veszi figyelembe. Bár tényleg érdekes, hogy a bokszban, birkózásban nincs szükség övekre, mivel ott az vagy, aki. Nem több, és nem kevesebb. :)

A karaténak viszont tényleg kétségtelen előnye a pusztakezes küzdelem egy fajtájában való jártasság, azzal azért kiegészíteném Harcművest, hogy a karatésok gyakorolnak mindenféle kéztartásokat, nem csak az ökölharcot. Viszont pont egy hónapja jelent meg egy tanulmány antropológusoktól, amely szerint az emberi kéz az ökölharchoz is idomult az evolúció során.

[link]

A karatésok egyébként edzik a seikenüket, én is annyi fekvőtámaszt nyomtam parkettán/betonon az alatt az öt év alatt, hogy a mutató- és középső ujjam tövénél lévő csontok jelentősen megnagyobbodtak, és elég jól bírták az ütést. A TKD-soknál, kyosoknál töréstechnika is van. Szóval elvileg nem kötelező, hogy törjön a seikenjük.

Ja és ha már a kyo szóba került: nem ütnek benne fejre? Akkor ide fokozottan érvényes amit fentebb mondtam a levegőkékítésről.

Hmm, ököl-evolúció :) Érdekes (bár nem biztos, hogy több?)

Én az ökölbe ágyazódott fog történeteket szeretem hallgatni, van olyan helyzet, amitől nem lehet kiegyenesíteni az öklünket, mert úgy fúródik fog a csontok-idegek közé :D

És a jó öreg mondás szerint: tenyérrel, késsel ilyen gond ritkán van.

Én mint bunkó kritikus, harcművészetek között a karatét (az itthon oktatott karatéról van szó megint, nem voltam Japánban edzéseken) szintén ízületekre ártalmas edzésnek tartom a karatét (és nem az ellenség ízületeire ártalmasnak..).

Ahogyan ökölvívó edzésen is vettem részt, és úgy kellett találnom hogy egyszerűen nem okoz krónikus, túl nagy terhelést, igénybevételt a térdeknek, sőt mivel kesztyűt, bandázst használnak gyakorlatilag semelyik ízületnek sem.

Jó hogy írta ezt Aikiboxer, az nagyon fontos hogy ha önvédelmet tanulunk, ne legyünk mozgássérült roncsok mire elérünk annyi tapasztalatot, rutint hogy már használni is tudnánk :)

Jó, hogy 21 évesen még fiatal a test annyira, hogy normális edzést és étkezést követve még javulhat a térd.

Még idősebb korban is, megfelelő porc-tápanyagokkal (ezek a tipikus, ismert kondroitin-szulfát, MSM, zselatin.. én z@bálom a csontokról a porcokat oszt ennyi) javulhat a térd, csökken a ropogás..

És akkor el lehet kerülni (legalább egy időre) az ízületi gyulladásokat okozó gabona lektineket, és még egy lökést kap a térd a gyógyulás felé.

Szerintem is. 22 évesen alig tudtam ráállni a lábamra, és törzsvendég voltam a térdemmel a sportorvosnál. Most 39 évesen akármennyit edzek, futok, guggolok, kutya bajom. :) Abba kell hagyni a karatét...

A témához: annyit emlegettétek, hogy megnéztem a youtube-on pár Ashihara karate videót. Ez kyokushinkai karate néhány dobással fűszerezve. Fejütés nélkül, ami pervertálja az egész küzdelem jellegét -- túl közeli harctávolság, kamikaze akciók... Valódi harchoz képest túl sokat rúgnak (a versenyeken). Nem hiszem, hogy ez a stílus hozná el a megváltást. A sima kick-box így ránézésre is hatékonyabbnak tűnik.

"A sima kick-box így ránézésre is hatékonyabbnak tűnik."

Ez csúnya volt :)))