Srácok, ilyen esetben mi szerintetek a jobb megoldás?

Sablon történet. Jóba lettem egy sráccal egy interentes közösségben, abszolút csak barátilag viszonyultam hozzá. Úgy voltunk vele, ha már jól el tudunk beszélgetni online, miért ne ismerhetnénk is egymást személyesen, találkoztunk, CSAK barátilag, tehát semmi nem történt, ragaszkodtam hozzá, hogy a költségeket is felezzük, semmi jelét nem akartam adni, hogy én bármi többet akarnék.

Idővel viszont kibökte, hogy randira hívna, én nemet mondtam, mert nem érzek iránta többet azon kívül hogy emberileg kedvelem és soha semmi jó nem sült ki abból, ha olyannal kezdek, aki nem érdekel komolyabban. Próbáltam régebben, nem működött, így fölöslegesen nem csesznék ki senkivel, hogy nem tudom azt adni, amire szüksége van.

Igyekeztem finoman a tudtára is adni ezt, hogy egyikünk se járna jól ezzel, mert őt is becsapnám meg magamat is plusz nagy eséllyel tönkremenne a jó viszony.

Megértette, elfogadta látszólag, megegyeztünk abban, hogy ettől még jóban maradunk, dumálunk, ha a helyén tudja kezelni a dolgot, nem menekülök el előle, csak mert bepróbálkozott.

Na, a litánia után a kérdés. Ilyenkor hogy lenne jobb, eltávolodni kicsit, míg lecsillapodnak benne a dolgok vagy hogyan tovább mégis? A létező legsemlegesebb témákról igyekszem dumálni vele, nem teszek semmilyen célzást vagy bármi, amit félreérthet, de nem tudom, hogy ilyenkor mi járhat mégis egy férfi fejében.

Köszi, ha végigolvasod és van valami segítő meglátásod.