Reménytelen szerelem. Tudnátok tanácsokat, tippeket adni? (részletek lent) 22L

Van egy férfi (26 éves), egyetemen ismerkedtünk meg, már 4 éve szoros baráti kapcsolatot ápolunk, nevezzük Andrásnak. Nekem a kezdetektől tetszett, de sose léptem, mivel egy hosszú, 9 éves párkapcsolata van Beával, nem vagyok olyan ember, aki belerondítana mások életébe. Volt már hosszabb kapcsolatom nekem is, 4 évig tartott, ő volt szexuálisan az egyetlen ember az életemben, nem sokkal Andrással való megismerkedésünk előtt ért ez véget. Kezdetben Andrásra csak úgy gondoltam, mint barátra, hiszen nekem is kellett egy kis regenerálódás az egész középiskolás időszakomon átívelő kapcsolatom után, hiába váltunk el békésen.

Sokszor találkozunk, mindent megbeszélünk a másikkal, azt is tudom, hogy csinos, jó humorú, aranyos lánynak tart, valamint tudom a párkapcsolatának a részleteit, azt hogy milyen apátia jellemzi a kapcsolatukat, és habár nem mondta ki, de ismerem őt annyira, hogy szerintem már nem szereti úgy Beát, ahogy pár éve.

Arra jöttem rá, hogy amit hiányol a Beától (törődés, érdeklődés, vidám pillanatok), azt tőlem kapja meg, mert pont azon dolgok hiánya miatt panaszkodik Beával kapcsolatban, amikre együtt kerítünk sort. Félek, hogy csak egy pótlék vagyok, aki kitölti ezt az űrt. Mivel én többet érzek már iránta, mint barátságot, abban reménykedem, hogy rájön, hogy valójában én kellek neki. Ezek az érzéseim az utóbbi 2-2,5 évben kezdtek el jobban fellángolni. Azért is vagyok így összezavarodva, mert látom, hogy valóban jól érzi magát velem, megdicsér, milyen csinos vagyok, elmondja, hogy mennyire szeret velem lenni, de közben meg azt látom, hogy a barátnőjével való kapcsolatát semmilyen irányba nem alakítja, de mégis együtt vannak.

Ha valaki 9 éve párkapcsolatban él, nem furcsa kicsit, hogy még semmilyen szinten sem kötelezte el magát 26 évesen? Sem eljegyzés, sem összeköltözés kipróbálása, csupán hétvégéket töltik együtt (2 külön városban laknak). Viszont úgy tűnik szakítani sem szeretne vele, de ilyen lényeges lépéseket sem kíván tenni, tehát a kapcsolatukat valójában ő is ezen a holtponton tartja. Szerintem a kényelem nála magas faktor, így jó pár kapcsolatban töltött év után. Egyik nap beszélgettem egyik barátjával is (miért is ne, lassan többet ismerek, mint a barátnője), ő mesélte nekem, ő hozta fel a témát magától, hogy mennyire nincsenek rendben András és Bea között a dolgok... hogy csak együtt vannak, de valójában mégsem, nem is érti miért kell ezt így.

Azt még hozzátenném, hogy köztünk sose történt semmi szexuális jellegű dolog, ő is olyan jellemű ember, hogy nem tenne ilyet. Mit tanácsoltok, mit lépjek? Inkább ne is reménykedjek, próbáljak meg elhatárolódni? Vagy várjak még egy kicsit? Ráadásul egyedül érzem magam, de más kapcsolatba nem szeretnék úgy belemenni, hogy iránta táplálok ilyen érzelmeket, pedig jelentkezők lennének.

Kicsit hosszú lett, köszönöm ha végigolvastad!