A transzszexuálisok nem cáfolják a társadalmi nem létezését?

Amit leírtál a végén, pont az a társadalmi nem. Hogy a társadalom szerint az egyes nemekre nézve mely viselkedésminták elfogadottak.

A mentálist én inkább mondanám pszichológiainak, bár nem vagyok szakértő. De nem tanult, mert ha tanult lenne, akkor minden kisfiú (akit direkt kisfiúnak neveltek, márpedig jellemző a szülőkre, hogy a nemi szerv alapján más-más nevelési mintákat követnek és alkalmaznak a gyerekeknél) pszichológiailag is kisfiú lenne. De nyilván nem, mivel vannak olyan pénisszel született emberek, akik nők/lányok, még akkor is, ha kifejezetten konzervatív nevelést kaptak.

szerintem ez egy újabb skatulya amivel megpróbálják megmagyaráznia hülyéknek, hogy nem minden fekete fehér.

sajnos a mai tudománynak még mindig halvány gőze nincs a pszichológiáról (feltéve hogy ezt a témát egyáltalán oda soroljuk). de úgy egyáltalában, az emberi test működésének felfedezése még mindig gyerekcipőben jár (immár párezer éve) a lélek felfedezése meg gyakorlatilag sehol - sokal el is utasítják a létezését, és próbálnak mindent biológiával meg DNS-sel magyarázni. ezek a gyenge felfogású emberek sztem, még akkoris ha sokan közülük híres tudósok, mégis csak skatulyákban gondolkodnak.

sztem fölösleges ilyeneken agyalni. saját magunknak generáltuk a problémát azzal, hogy skatulyákat gyártottunk, amibe aztán feltétlen be kell illeszkedni mindenkinek. a probléma a társadalmi rendszerünkkel van, ami nem tűri meg a diverzitást, mivel összeomlana, ha a marginális anomáliától kicsit is többen gondolkoznának SZABADON.

Ez az egész transz dolog számomra valahogy hihetetlenül bűzlik, és amíg nincs alaposabb képünk arról, hogy miért viselkednek úgy a nők és a férfiak, ahogy (milyen mértékben befolyásolja a viselkedésünket a testünk, és milyen mértékben a szocializáció) addig a transzaktivizmus többet árt, mint használ.

Kezdetnek nem is tudjuk nagyon definiálni, hogy mit jelent nőnek és férfinak lenni. (Most nyilván nem a testi különbségekre gondolok.)

Belénk ugye az van nyomva folyamatosan 0 éves korunktól, hogy a férfiak vezetők, a nők alkalmazkodók. A férfiak kalandvágyók, a nők biztonság szeretők. A férfiak határozottak, a nők meghunyászkodók. A férfiak erősek, a nők kedves, érző lények.

De mi van, ha egy nő kalandvágyó? Vagy határozott? Vagy egyéb maszkulin tulajdonsága van feminin helyett? Akkor onnantól ő már nem tekinthető "igazi" nőnek? Vagy ha egy férfi nem törtető, hanem szereti a biztonságot, és nincs problémája azzal, ha nem ő irányít mindent? Akkor ő már nem is férfi?

Sokan rávágnák, hogy igen, innentől nem teljes jogú férfiak vagy nők az ilyenek, de ennyi erővel 100 éve azokat a nőket is simán leférfizták volna, akik nem halnak meg férfi gondviselő nélkül.

Mitől alakul ki bennünk az az érzés, hogy "igen, én nő/férfi vagyok" ?

Nőnek és férfinak lenni nagyrészt, ahogy te is írtad, egy tapasztalat, ami a nevelés és a környezet hatása, hiszen teljesen más ingerek érnek egy kisfiút és egy kislányt, ami NEM válik semmissé, bárminek is érzed magad.

Szóval a transzok nem hogy nem cáfolják a társadalmi nem létezését, hanem meg is erősítik azt, hiszen úgy gondolják, hogy rájuk a másik nem sztereotípiái illenek jobban, és nem kérdőjelezik meg azt, hogy vajon mennyire valósak a belénk nevelt férfi-női szerepek.

Ez nem tudatosság, nem tanulás kérdése. Egy - először megmagyarázhatatlan - rossz érzésként jelenik meg, ami később tudatosul. (Persze van, akinél mentális betegséggel jár együtt, ezt hivatottak kiszűrni az egészségügyi szakvélemények.)

Nyilván azzal, hogy egy adott biológiai nembe születsz, együtt járnak bizonyos testi adottságok és társadalmi sztereotípiák. Attól még nem lesz transznemű senki, hogy nem olyan dolgok érdeklik, mint az átlag férfit/nőt. Hanem hogy ezek a nemi jellegek őt öngyűlölettel töltik el, vagy egyszerűen nincs hozzájuk viszonya, mintha nem is ő volna, vagy nem érdekli.

Sok transz nem szívesen szexel a született nemében vagy nem is tud.

Ezt egy nem transznemű személynek valószínű nehéz megértenie, mert nem okoz neki problémát, hogy minek született. De teszem azt, ha egy macsó férfi, aki imádja, hogy ő férfi, egyszer úgy ébredne, hogy hatalmas mellei nőttek és mindenki "csókolom"-mal köszön, vagy egy szép nő, aki imádja a nőiségét, szakállal és kopasz fejjel kelne egy reggel, és többet nem húzhatna magassarkút, senki nem bókolna neki, mit szólna?

Nem úgy "lesz" valaki transznemű, hogy szarnak érzi az életét, és megszállja az ihlet, hogy na ez egy jó divat, kövessük.