Mennyire természetes konfliktus egy kapcsolatban? Mi az a szint, ahol már "léptek"?

Ige jutott az önzés "kultúrája".

*d

Mit jelent a konfliktus? Véleménykülönbséget különböző dolgokról vagy helyzetekről higgadt, nyugodt formában megbeszélve? Mert az belefér, nem vagyunk egyformák. Minden ember más, ilyesmi minden kapcsolatban előfordul. Vagy reggeltől estig tartó folyamatos vitát, veszekedést? Mindig mindenért én vagyok a hibás meg a sz@r és ezt nem győzi napi szinten hangoztatni? Mert akkor le kell ülni és megbeszélni a dolgokat, közelíteni kell az álláspontokat egymáshoz. Ha belátom, hogy igaza van és nem esik nehezemre változtatni magamon vagy a szokásaimon, akkor változtatok. Miért ne, ha úgy mindkettőnknek könnyebb az együttlét? De ha minden tulajdonságomba beleszól, minden tettemet kritizálja, mindenbe beleköt, mert szerinte mindent rosszul csinálok és emiatt reggeltől estig kötekedik velem, állandóan veszekedik és teljesen meg akar változtatni az alapoktól kezdve, akkor az nyilván nem fog menni, mert akkor ő sem engem keres meg én sem őt. Egy kapcsolatban szükségszerű, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz a felek, de fontos a kölcsönösség. Ha csak az egyik fél akarja megváltoztatni a másikat, de önmaga teljesen rugalmatlan és képtelen az alkalmazkodásra, akkor offos a dolog. A kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél érvényesíteni tudja önmaga igényeit, vágyait, céljait, érdekeit, szükségleteit, nézeteit, véleményét és értékeit, kölcsönösen odafigyelve egymás igényeire, vágyaira, érdekeire. Ha csak az egyik fél teheti meg ezt, vagy az egyik fél dominál, akkor a másik folyamatosan rosszul fogja érezni magát benne. Annak nincs sok értelme. Felesleges ilyen kapcsolatban sokáig szenvedni. Akkor vagy változtatni kell, vagy ha nem lehet, akkor tovább állni. Nem szakítok rögtön. Megbeszéljük. Ha igaza van és hibás vagyok, akkor változtatok, de ha mindent úgy akar megváltoztatni, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja, akkor az felejtős.