Mit tegyek, hogy elengedjem magam és levetkőzzem a félénkségemet?

Sziasztok!

Előre is bocsánat, ha hosszú lesz, de nagyon megköszönöm, aki elolvassa.19 éves lány vagyok és az egész eddigi életemet egy monoton megszokottsággal tudnám legjobban jellemezni.Mind az általános, mind a középiskolás éveim alatt jó tanuló voltam, ami az egész napos tanulásom eredménye,és ez a felsőfokú képzésemre is igaz.Az állandó vizsgák az elvárások szinte teljesen lekorlátozták a szabadidőmet, sosem jut időm semmire.A családom folyton azt hajtogatja, hogy tegyem már le azt a füzetet, már ne tanuljak, azt akarják, hogy inkább menjek el szórakozni, kapcsolódjak ki stb.Ez mind szép és jó, csakhogy nincsenek barátaim, olyan magamnak való ember vagyok a zárkózottságom és a félénkségem miatt. Életemben még csak egyszer voltam bulizni,oda is nagyon nehezen mentem el a húgommal és az osztálytársával, mivel egyenesen rosszul érzem magam tömegbe és nem is vagyok valami társaságkedvelő ember.Aztán amikor már ott voltunk egyre többen kezdtek el táncolni, és úgy éreztem egyszer én is szeretnék ilyen önfeledten táncolni, mint azok a lányok.Mivel az alkoholhoz sem vagyok hozzászokva, ezért egy gyenge koktélt ittam, de mikor elkezdtünk táncolni egyszerűen nem éreztem a hatását és képtelen voltam elengedni magam.Állandóan szorongtam és idegesített az is, hogy a mellettem lévő srácok folyton bámulnak. Csak lépegettem jobbra-balra, de nem tudtam úgy igazán önfeledten bulizni, ezért úgy döntöttem muszáj meginnom egy erősebb koktélt, aminek már kicsit jobban éreztem a hatását, de nem sokat segített. Viszont mire hazaértünk hányingerem lett, egész éjszaka nem tudtam aludni, nagyon rosszul voltam és akkor megfogadtam soha többé nem fogok inni.Na igen, de jön a nyár, mindjárt végzek a vizsgákkal is és én is vágyok arra, hogy kirobbanjak ebből a megszokott világból és jó nagyot bulizzak. Rám férne az biztos, csak félek, hogy megint hányingerem lenne a piától.De egyedül nem merek elmenni,pedig úgy szeretnék kimozdulni egy kicsit itthonról és végleg levetkőzni a félénkségemet és a gátlásaimat.