Mi a különbség a soulslike és a rogue like játékok között?

Sok különbség van, nincs közük egymáshoz, a "like" szócska csak éppen ott van mindkettőnél

A soulslike általában 3rd person, közelharci harcrendszerű "mászkálós játék", taktikus, viszonylag nehéz harcokkal.

A roguelikeok kisebb, rövid játékok, de sokszorosan újrajátszhatóak. Randomságra épít, mindig más extrakat dob a játék, azt kell kihasználni a győzelemhez

A roguelike egy régi, RÉGI kifejezés, a 80-as évekig megy vissza, a Rogue játékig. Ezek a játékok általában körökre osztott, ASCII alapú dungeon crawler játékok, mint a Moria. (ASCII alatt azt kell érteni, hogy a pálya betűkből állt, pl X-ekből, tehát ez egy fal: XXXXXXX, a karakter ami mászkál az pedig többnyire egy @ jel, mindezt monokrómon.

Itt egy kép a Rogue-ról:

[link]

Vagy a kimondottan "fejlett grafikájú" Dungeon Crawl a 90-es évekből:

[link]

Ezek felülnézetes játékok voltak, sokszor valami szerepjáték elemmel (tehát beépített párbeszédeket kellett megválaszolni, és annak megfelelően mentél tovább mint egy kaland-játék-kockázat könyvben).

A Soulslike egy új kategória, ami a Souls óta alakult ki. Ez egy Diablo-szerű játékcsalád, tehát eleve egy sokkal későbbi játék egyik szűkebb leágazása. Tehát mindent hoz, ami a Diablo nagy újítása volt és ma már természetesnek veszünk, például az egérkattintás alapú harcot, a folyamatos játékmenetet (nem körökre osztott!), animált játékélményt, grafikus felületet stb. (Szemben ugye a Rogue korszak játékaival, ahol bementél a szobába a kis @-jellel, és kiírta, hogy megtámad a szörny, nyomj 1-est ha menekülsz, vagy 2-est ha harcolsz. 2-est nyomtál, meghaltál, csókolom.)

A soulslike játékok annyiban térnek el a Diablo-utód akció-RPG játékoktól (mint amilyen pl a Sacred is volt), hogy témában sokkal sötétebbek, sokkal könnyebb meghalni, azaz a "könnyű gyors jutalom" hozzáállás helyett a "szívjon a játékos" hozzáállást választották.

[link]

De a két játékcsaládot kb értelmetlen összehasonlítani, mert annyi közük van egymáshoz, mint dédapád biciklijét összehasonlítani a mai elektormos autókkal. Az egyik lehet Csepel-szerű bicikli, a másik meg Tesla-szerű autó, de azon kívül hogy mindkettőt valami-szerűnek nevezed, nincs közük egymáshoz. Vagy ha nagyon nagyon akarjuk, akkor persze mindkét játékkategória ugyanarra a közös ősre megy vissza (ahogy a biciklinek és az autónak is kb ugyanaz a funkciója), csak a kettő közt eltelt 30 év.

"Annyit még hozzátennék, hogy a roguelike egyik alapvető eleme a permanens halál, azaz ha a karaktered elhalálozott, nem lehet feltámasztani,"

Igen, ez valóban így van. Ennek oka hogy a korai számítógépes játékok az arkád játékokból fejlődtek ki, és annak a szellemiségét vitték tovább. Márpedig az arkádjátékok alapvető célja az, hogy pénzt keressenek a játékok darabszámával, tehát bedobod a 10 centet és addig játszol míg meg nem halsz. (Pac-Manban sincs mentés, eleve nincs is értelme, hiszen nem a tied a gép otthon, hanem egy játékteremé.)

A Rogue és a legtöbb korai számítógépes (de már otthoni gépes) játék ebből a szempontból nagyon kemény volt, ha elfogyott az életed, akkor meghaltál. Ez csak mai szemmel furcsa, akkoriban iparági sztenderd volt, ugyanúgy igaz a Super Marióra vagy a Prince of Persia-ra: ha meghaltál, kezdhetted teljesen elölről. (Diablóban választható funkció volt, de már nem alap.)

De persze ezt nem úgy kell elképzelni a Rogue esetében sem, hogy egyszer hibázhattál, ott is volt több életpontod, ami szépen elfogyott, tehát volt "figyelmeztető jel" hogy haldokolsz. Ahogy a Super Marióban is volt 3 életpontod, és ott se tudtad elmenteni a megszerzett aranyakat a következő játékra. Annyiban volt más, hogy a Super Marióban, Pac-Manban, Space Invaders-ben meg hasonló játékokban az "élet" egyfajta egységcsomag volt, bármi ütött meg, abba egységesen belehaltál majd feltámadtál. A Rogue-ban viszont eltérő mennyiségű sebzéseket gyűjtöttél be, és nem hívtak minden sebzést halálnak, és ez pszichológiailag teljesen más élmény. Játéktechnikailag amúgy majdnem tök mindegy: bizonyo számú hiba után game over.

De mondom, ez is csak mai szemmel számít furcsa, megemlítendő különbségnek, valójában akkoriban ez volt az alap. Ezért külön kiemelni (azon kívül hogy persze igaz), az olyan, mintha kiemelnéd, hogy a Soulslike játékokban van videós intró. Igaz, de minden játékban van.

"A Soulslike egy új kategória, ami a Souls óta alakult ki. Ez egy Diablo-szerű játékcsalád"

Megis mi az isten koze van a souls jatekoknak a diablohoz? Amugy meg Demon Souls volt az elso ilyen, aztan Dark Souls, majd Bloodbourne, es Sekiro, szoval ez a souls like kifejezes is mar eleg elcsepelt

"Megis mi az isten koze van a souls jatekoknak a diablohoz?"

A Diablo volt az első nem körökre osztott, kvázi 3D nézetes (azaz nem platform) hack and slash akció RPG játék, lényegében egy önálló leágazást teremtett. Persze sokmindent örökölt az elődöktől, de ennek ellenére a játékok evolúcióját nézve a Diablo volt az első azon az úton, amiből aztán kinőtt a Torchlight meg a Sacred és társai, és aztán ebből az örökségből ágazott le Souls vonal. Így egy csomó dolog ami tök természetes, és megvonod a vállad hogy hát az minden játékban így van, azt valamikor ki kellett találni, és bizony a Diablo hozott be ezek közül egy jó nagy kazalnyi újítást.

Nyilván ha most vagy mondjuk 20 éves, és nem játszottál a 90-es évek végén Diablóval, akkor csak a különbségeket látod, és fogalmad sincs mi köze a Diablónak a Soulshoz. Ez kb olyan mintha ránézel egy lovaskocsira hogy annak mi köze van egy autóhoz.

De ha abból a perspektívából nézed, hogy a lovaskocsi előtt gyalog jártak, és a lovaskocsi volt az első négykerekű szárazföldi jármű, akkor fel lehet fedezni, hogy valójában a lovaskocsi indította el azt a fejlődési vonalat, aminek a végén az autó is van.