Milyen fajt és osztályt válasszak a Dungeons&Dragonsban, ha most játszanám először és csendesebb típus vagyok?

Barbár. A faj mindegy, nyilván Strength alapú.

Kezdő vagy, ezért nem érdemes spellcaster karit hozni, mert az bonyi.

Az meg, hgoy nem vagy beszédes, az tökmindegy, még egy bárdnak is lehet olyan sztorit írni ami megindokolja miért nem pofázik folyton jó bárdhoz híven:D

És attól még, hogy a barbár örjöngeni kezd és agyonb*sz mindent, még simán lehet lawfull good vagy natural good. Egyébként kezdőként a natural goodot ajánlom, ez a "ami tőle telik azt megteszi mások javára".

Ha lány vagy, érdemes női karaktert hozni. Ne vesződjünk még azzal is, hogy hogy megy egy ellenkező nemű kijátszása. Igaz, ez fordítva szokott problémásabb lenni:D

fajnak nyilván a félork mindig jó választás, de ott van a lizardfolk vagy a tortle a természetes páncéljával. Mivel a barbár nem hordhat páncélt, így ez praktikus, a tortlenek pl fixen 17 az AC-ja, ha ehhez még hozzáteszel egy pajzsot, akkor az 19, az már elég izmos.

És mi van abban, ha végig csöndben elvana háttérben, atán egyszercsak elpattan az agyában valami és habzó szájjal kettécsapja az ellent?:D Harc az lesz, hiába vagy jófiú (jókislány), szóval nyugodtan építs a harci képességeidre is. A játék technikája elsősorban úgyis erről szól.

A te saját személyiséged, illetve a játszott karaktered személyisége teljesen független a fajtól és osztálytól. Sajnos sokan szerepjáték közben is csak sztereotípiákban képesek gondolkodni: a Warlock (Boszorkánymester) csakis egy fekete köpönyeget hordó, vézna, suttogva beszélő gonosz figura lehet, egy Lovag (Paladin) viszont kötelezően egy nagy bajuszú, lemezpáncélban csörömpölő férfi. Na és akkor mi van, ha a Warlock egy hatalmas termetű, tagbaszakadt erdei elf, aki démonok helyett a Vadon Agancsos Urával kötött természetfeletti paktumot, amúgy meg született tréfamester, aki az élet minden pillanatát kiélvezi? Na és ha a Lovag egy húsz éves karcsú leány, aki széles karimájú kalpagban, bársony ujjasban és selyem térdnadrágban, könnyű tőrkardjával az oldalán, tarka pónija hátán nyargalászik nemes atyja birtokain, és védelmezi a rászorulókat? Ne hagyd, hogy a faj és osztály korlátozza a szórakozásod, ne azok játsszanak téged, hanem te a karaktert!

Én is az első hozzászóló tanácsát ajánlom: elsőre ne válassz túl bonyolult osztályt (mint pl. Varázsló, Druida, Boszorkánymester...). A Barbár, Harcos, vagy még inkább a Pap kezdőknek kiváló választások: harcban bírják a pofonokat, nem kell kismillió dolgot fejben tartanod, védelmezheted a társaidat, stb.

Ne aggódj, ha belelendülsz a játékba, a szégyenlősséged és a visszahúzódási hajlamod is csökkenni fog.

1es vagyok

2esre amúgy jó példa a jelenlegi paladin karakterem. A toxikus maszkulinitás paplovagja, lawful evil, egy tesztoszteronbomba törp aki... hát... köszönőviszonyban sincs az erényes, hitbuzgó lovaggal, akit a kereszétny kultúránkban elképzelnénk:D Ő az a fajta fazon, akivel az emberke inkább együttműködnek, csak hogy mihamarabb békénhagyja őket és lerázhassák magukról a szekunder szégyneérzetet:D

De végső soron mégiscsak paplovag, a maga nyakatekert és primitív módján megindokolja miért kell harcolni a gonosz ellen:D

BÁRMILYEN hátteret írhatsz a karakterednek.

Viszont két dolgot tarts szem előtt és ragaszkodj hozzá:

1. Van egy ok ami miatt a karaktered kalandozik.

HHa ez nincs meg, hamar azon kaphatod magad, hogy a karaktered inkább nem akarja elvállalni a megbízást, vagy ami mégrosszabb: le akar telepedni és békés életet akar élni.

Ezutóbbi lehet valami ábránd, nem azt mondom, de a játék a kalandozásról szól, ha a karaktered nem hajlandó részt vneni benne, az azt jelenti, hogy a játékban nem veszel részt.

2. A karakterednek oka és ragaszkodása van a csapatban kalandozásra.

Ha ez nincs meg, az első kaland után viszlátot int a többieknek és megy maga dolgára. Ez lehet, hogy reális lenne, de megintcsak játékgyilkos, hisz végsősoron az a cél, hgoy együtt játszatok ti, mint emberek, játékosok.

Szóval akármilyen is a karaktered, végső soron erre a kettőre valahogy mindig igénye van.

Pl a fent említett vállalhatatlan paladinnál mi a helyzet?

1. Azért kalandozik, mert egyrészt terjesztenie kell a Nagy Tökös igéjét, másrészt meg hát pusztítania kell azon dolgokat, amik veszélyeztetik a férfiakat, vagy a férfiak nemzőképességét:D Pl simán elvállal egy erdei vadkutyákra szóló megbízást is, merthát... ha ő nem teszi, elvállalja valmai nála sokkal bénább (márpedig nyilvánvalóan sokkal bénább nála mindenki), azátn annak letépik a tökeit a kutyák, az meg hát nem férfi, eh?:D

De még sima vízhordásra is meg lehetne bízni, arra is kitalál valami hasonló elmefosományt mai beillik a véglény világképébe.

2. Miért kalandozik társakkal?

Ugyan, tulajdonképpen a többiek akarnak vele lenni, ő csak nagylelkű és megengedi nekik. - mondja ő nagylelkűen.

Valójában meg kvára majrézik ha egyedül van, szóval ha arról van szó, lemegy pincsibe is csak hogy a társaival maradhasson. Persze utólag megmagyarázza, hogy csak megbotlott, azért kúszott a földön. Nincs az az isten, hogy bevallja, hogy ő nem az a keménylegény akinek mondja magát.:D

Egy szó mint száz: semmi nem köti a karakteredet, hogy olyna legyen amilyet csak akarsz.:)

4, ezzel én pl nem értek egyet.

Egyrészt baromi nehéz a saját jellemünktől különböző típusú karaktert hozni. Életünk legelső játékaként meg kb lehetetlen, hacska nem színészzseni az illető.

Valójában szinte mindig a saját jellemednek egy szeletét fogod beleültetni a karakterbe. Lehet az a hétköznapi jellem, vagy vágyálom, vagy pont, hogy az abszolút kerülendő minta, esetleg elnyomott minták, stb... Ez nagyban függ attól, hogy mit is "keres" az ember a szerepjátszásban.

Másrészt meg ha nagyon el akarjuk választani a karaktert a játékostól, kialakulhat a "that's my guy" szindróma, amikor a karakter döntései ellene mennek a játékos vagy a csapat szórakozásának, a játék haladásának és erre az az érv, hgoy "nem tehetek róla, ez a karakter ilyen". De, tehetsz róla, hiszen te teszed ilyenné, abszolút hatalmad van fölötte. Lehet egy előfeltétel, hogy a karakter kb milyen, de minden döntését végül a játékos hozza meg.

Szóval igenis számít milyen típus a játékos, mert a karakter akarva vagy akaratlanul, de belőle fog táplálkozni.

És főleg kezdésre abszolút nem ajánlott a saját jellemünktől gyökeresen eltérő karaktert hozni, mert nagyon nehezen fog menni a kijátszása, sok kudarc okozója lehet. Például a szótlanabb embereknek nagyon nehezére fog esni, hogy mindenlébenkanál, közönségért élő bárdot hozzon, mert.. hiába lát rá pár mintát filmekben, könyvekben, egyszerűen nem tudja leutánozni, mert nincs rá eskzöze.