Aki szokott történeteket írni, az mennyire szereti kínozni a karakterét/karaktereit?

Ez szerintem csak azon múlik, hogy mit akarok elmesélni. Szerintem mindig a legérdekesebb része a történetnek, amikor egy karakter fejlődik és néha ehhez valamilyen szenvedés kell, mert az emberek sokszor ebből tanulnak.

Ha tudom azt, hogy honnan kb. hova akarom eljuttatni a karaktert és eljutok addig, hogy egy fontos eseményt meg tudok írni, akkor inkább örülök neki.

A szenvedés inkább akkor jön, amikor nem tudok én mit írni, mert nem tudom, hogy hogyan álljak neki vagy elakadok. Amikor gördülékenyen megy az írás, lehet az a karakter kínzása is, az inkább egy pozitív érzés, mert olyankor azt érzem, hogy tudom mit csinálok.

Régebben írogattam, a kedvenc részeim mindig azok voltak, mikor a szereplők belső fájdalmát, szenvedését írhattam le.

Mostanában már nem írok, csak a fejemben képzelek el történeteket magamnak (lusta vagyok írni), de még ezekben a történetekben is a karaktereimnek mind szomorú múltja van/valamilyen traumától szenvednek, amit fel kell dolgozniuk a sztori végére.

Szerintem azért szeretjük nyúzni a karaktereket, mert segít ellazulni az, hogy nem a saját gondunkra kell megoldást találni. Vagy az okát megfejteni. Csak vegyünk egy példát, mondjuk egy fiút aki elvesziti a családját egy tűzvészben, amit ő okoz. Nyilván a fiú szenvedni fog, szomorú lesz, bűntudat mardossa, meg az is lehet hogy PTSD-s lesz. Ez elég sok komoly dolog. Kicsit jó ennek a fiúnak a problémáira megoldást találni, addig sem kell a sajátjainkra gondolni. Vagy lehet hogy arra használjuk a fiút hogy megoldjuk a mi való életbeli problámánkat. Vagy egyszerűen csak jó látni hogy más is szenved másnak is ugyan olyan, sőt inkább rosszabb mint nekünk. Sok ember ezen kívül igényli az empátiát. Ha együtt tudunk érezni egy tragikus kararakterrel, az sokat tud segíteni. Vagy ha a helyébe tudjuk képzelni megunkat, és atérezhejük a segítőinek az empátiáját.

Ez csak az én véleményem, szóval nyugodtan pontozzátok le ha nem tetszik vagy nem értetek vele egyet

miért jó látni más szenvedését? szerintem nem jó

én nem egy szadista mindenható vagyok