A Sárkányok tánca (Tűz és Jég dala 5) csak szerintem nagyon unalmas?

Tényleg nem értem, hogy mi a problémád. De ez nem baj.

Én nem érzem azt, hogy egy másik történetet olvasnék. Nem ragaszkodok karakterekhez, csak azért, mert ők szerepeltek az elején is.

Minden formátumban imádom, legyen sorozat vagy könyv, amikor új karaktereket hoznak be. Én általában azt unom, ha egy főszereplő van tíz könyvön keresztül.

Szerintem maga a sorozat is azért lett nézhetetlen, mert ragaszkodtak karakterekhez, akiknek már semmi keresnivalójuk nem volt a plotban és kellett volna valami vérfrissítés. Pl. Cersei, akit a 6. évaddal ki kellett volna írni, hogy Danynek valaki kompetensebb ellenpólusa legyen.

Néha a történetnek hátra kell hagynia bizonyos szereplőköt, mert már nem működnek.

Szóval ja: inkább legyenek új karakterek, mint lejárt szavatosságúak, csak azért, mert az olvasók nosztalgikusan gondolnak rájuk.

Szerintem nem arról van szó, hogy unalmassá vált az ötödik részre. Egyszerűen túl van értékelve az egész, kezdettől fogva.

Nem állítom, hogy rossz könyv lenne, mert nem az. De az a felszopás, amit toltak és tolnak ma is körülötte, az egyszerűen indokolatlan.

Szerintem csak annyi van, hogy az ötödik részre megcsömörlesz tőle.

Mondjuk lehet nem a te műfajod, mert ez nem egy akció fantasy. Martinra a fantasyn kívül leginkább egy francia történelmi regénysorozat, Az elátkozott királyok (magyarul is megjelent, A vaskirály,stb.) volt nagy hatással. Egy ehhez hasonló történetet akart írni.

A történelem folyamán pedig a központi figurák folyamatosan váltják egymást, ezért nem ugyanazon van a hangsúly mindig.

Szerintem olyan regényt kéne választanod legközelebb, ami neked izgalmasabb. A 13. igaza van abban, hogy nem mindenkinek lesz tökéletes olvasmány és a népszerűség gyakran félrevezető lehet, mert nem tudhatod, hogy miért rajong érte valaki.

A Harry Potterhez próbálod hasonlítana, de csak abban egyeznek, hogy fantasyk. Az alműfajok és a célzott korcsoport is teljesen más, az írók kultúrális hátteréről nem is beszélve, így a mondandójuk is teljesen más.

Nem várhatod azt el, hogy mindenki ugyanúgy írjon, mert az azt jelentené, hogy mind egyformák vagyunk, egymás klónjai.

A Martelleket szerintem az értékeli esetleg, aki szereti a Dűnét, mert Dornet nagyban inspirálta Frank Herbert világa, a Greyjoyokat pedig az, aki skandináv/viking világra is vágyik.

De ahm...ja én szeretem őket. Nem lesz tőle annyira egyoldalú a sztori. A probléma inkább azzal van, hogy egyenként ők is keveset szerepelnek, így lehet nehezebben alakul ki kötődés az irányukba.

Szerintem nem csak szerinted, találkoztam már sok hasonló véleménnyel. (Itt gyakorin is ha megnézel egy kérdést, ami arról szól, hogy hogyan rangsorolnánk a könyveket, sok válaszban az utolsó helyen az 5. kötet áll.)

Személy szerint én nem igazán értek vele egyet, számomra inkább a 4. kötet az, ami unalmas. Hogy miért? A legjobb, legnépszerűbb nézőpontkkarakterek mind az 5. kötetbe kerültek át (gondolok itt Jonra, Danyre, Tyrionra, Branre, Davosra + Arya fejezeteinek egy részére). Ezen kívül rém felesleges Brienne hosszas utazgatása; a vasemberek szála, meg Dorne-é is unalmas, érdektelen, a királyvári szál meg Cerseivel nagyon gyenge (Eddard vagy Tyrion jelenlétében az egyik legjobb szál volt).

Ezzel szemben az 5. kötetben ott vannak ugye az általam említett remek és népszerű POV-ok, közülük ugyan Tyrion szála kicsit lapos, de jól tágítja a világot, érdekes az Aegon sztori, Barristan és Jon Connington remek POV, Bran, Theon és Arya legérdekesebb fejezetei vannak benne, Davos megint remek, az egész északi szál baromi jó, a Prológus és az Epilógus is nagyon érdekes. A 4. kötetben ilyen szempontból csak a Sam-Aemon-Marwyn szál volt érdekes.

Én szerettem a sorozatot, többször nekifutottam az ötödik könyvnek, de mindig elakadtam, a mai napig nem olvastam ki. Talán ez valami személyes probléma, az első könyvek ugyanolyan hosszúak és bonyolultak, de ott érdekelt a szereplők sorsa, szinte faltam az oldalakat.

Az ötödik részben már alig volt, akihez kötődni tudtam, csupa új ember, aki számomra teljesen érdektelen, a cselekményt sem láttam, merre halad, mindig bele kellett pörgetnem, hogy lássam, mikor jön végre egy szereplő, aki érdekel, és ez motivált csak.