Mit gondoltok a SzJG-ről?

Arra jó, hogy a fiatalabbakkal megszerettesse az olvasást. De arra nagyon jó.

Ott a személyiség nélküli uncsi főszereplő, bárki fiatalabb tini bele tudja élni magát a szerepébe, ezért fiatalon beránt a könyv. A többi szereplő annyira sablon, hogy a saját környezetedet meg tudod látni bennük, mert annyira nem mélyek a karakterek, hogy azt mondd, hogy na ilyen ember nincs a környezetemben.

Én azt mondanám, hogy az SzJG se nem jó, se nem rossz, se nem káros, se nem építő. Jól brandelhető laza olvasmány fiataloknak. Nem olyan riasztó a "kezdő olvasónak", mint egy kötelező olvasmány a suliból. Én 16 felett már nem tudtam élvezni.

A magyar valóságtól elrugaszkodott, könnyen befogadható humorral, de gyengén megírt történet, ami pont "jókor jelent meg jó helyen", viszont a benne szereplő aktualitások jó részére már ma sem emlékszik senki (msn, emo stílus), így 10-20 éven belül csak nosztalgia lesz a 40-es korosztálynak, amit amúgy senki nem fog olvasni.

De nem kell aggódni, Laura még akkor is ugyanilyen szinten fog írni valószínűleg, úgyhogy lesz utánpótlás.

Totál közepes. Egy dimenziós karakterek, meseszerűen irreális történet, néhol jó néhol izzadságszagú humor, nem túl jól megírva.

A sikere nem a zsenialitásban, sokkal inkább abban rejlik, hogy a magyar kistinik kortárs magyar kistinikről akartak olvasni, és akkoriban ilyesmi nem nagyon volt piacon.

Nekem elég vegyes róla a véleményem.

Még felsőbe jártam, amikor kezdődött az egész SzJG őrület, és a mai napig emlékszem, ahogy 3-4 osztálytársam mindenhová "I <3 Cortez" -t írt, rajzolt, és teljesen be voltak a könyvtől, C karakterétől zsongva. Én is végigolvastam, összességében akkor még tetszett is, bár voltak benne dolgok, amikkel nagyon nem értettem egyet. Most, felnőtt fejjel, pedig csak még inkább látom benne a hiányosságokat, problémákat.

Anno azért is volt jó a megjelenésének időpontja, mert pont gimi előtt álltam, a könyv pedig belengetett egy idealizált képet róla, tudtam kicsit álmodozni a gimis létről. Tudtam, hogy nem lesz olyan, mint a könyvekben, de volt olyan általános iskolás osztálytársam, aki pont a SzJG miatt koppant nagyot.. (ez nem feltétlenül a könyv hibája mondjuk) Volt olyan osztálytárs is, aki így szerette meg az olvasást, szóval az is pluszpont.

Viszont.. a történet is klisés, ahogy annak szereplői is, amik nincsenek is túlzottan kidolgozva. Cortez személyiségét pedig igazából inkább a kinézetére építette LL; elég üres volt. Reni pedig unalmas volt, bár tudom, arra ment ki a dolog, hogy sokan a helyébe tudják magukat képzelni, de azért kicsit nem ártott volna tovább színezni őt.

Egyedül Kinga az, aki kiemelkedett, és színt vitt a dolgokba, illetve Arnold is, amíg aktívan benne volt a cselekményben.

Amik mellett pedig nem tudok elmenni: (a Kérdező által említetteket nem ismételve)

-Cortez konkrétan Renivel csalta Vikit, a Szilveszteri csókra utalva (nálam pedig ez nagyon érzékeny téma, mert elítélem a megcsalást)

-Karcsi bullying áldozata, és senki nem tesz érte semmit sem. Ott volt a biciklis jelenet, mikor elvágták (?) a fékjét, és szerencsétlen gyerek száguldott le a dombon. Annak nagyon durva, és visszafordíthatatlan következményei lehettek volna Karcsira nézve, illetve azokra is, akik ezt elkövették ellene. Mégsem kaptak büntetést. Sosem találtam semmi vicceset abban, ahogy a "balhés négyes" bánt vele, főleg, mert nem poénkodás volt, és a bullying is ugyanúgy elítélendő dolog, és nem lenne szabad normalizálni.

-Picit még visszaugorva Cortez-re: nekem az a flegma, bunkó viselkedése sem jött be, ahogy az egész "beadom üresen a dolgozatom, mert az olyan menő" narratíva sem. Ami megint csak szembemegy egy elit sulitól elvártaktól, mert ott biztosan nem tűrtek volna ilyesmit sokáig.

Nem szeretném azért az írónőt bántani, mert anno jó érzés volt a könyveit olvasni, bár az egy picit elgondolkodtató, hogy majdnem annyi idős vagyok, mint amennyi ő volt az 1. rész publikálásakor 😅

Kistini koromban én is nagyon szerettem az SzJG-t, és mivel sosem olvastam újra érettebb, felnőtt fejjel, ezért nem is maradt meg bennem olyan problematikusnak, mint amennyire jobban belegondolva volt. A bullying-gal kapcsolatban nekem nem is az a bajom, hogy megjelenik, hiszen szerintem egy gimisek életét bemutató regényben az lenne irreális, ha nem jelenne meg. Viszont az, hogy sem a főszereplő, sem más nem tesz ezzel kapcsolatban morális állásfoglalást, hogy "ez így nem oké", és a gyakorlatban sem védi meg senki Karcsit, ez nem jó példa az olvasóknak. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy a valóságban mennyire valószínű, hogy bárki fellépne ellene, és amúgy őszintén, szerintem baromi sok zaklatás és szekálás mellett rengetegen szó nélkül elmennek a valóságban is, de Laurának, aki egy elég nagy hatású író, (szerintem akkoriaban talán még nagyobb volt, mint most) felelőssége van abban, hogy az olvasói milyen példákat látnak a helyes és helytelen viselkedésről, ezért nagyon is hangsúlyoznia kellett volna, hogy ez mennyire nem oké. Sokkal jobb lett volna, ha valaki kiáll mondjuk Karcsi mellett, és a fiatal olvasók azt látják, hogy igenis jó dolog megvédeni a gyengébbeket, van értelme és hatásos.

Viszont nagyon sok jó olvasás-élményt adott nekem a könyvsorozat, sokszor éjszakába nyúlóan olvastam az aktuálisan kijött kötetet, és ezért bizony hálás vagyok! Szerintem annak a generációnak, akik akkor voltak a tinédzseréveik elején, amikor megjelent a sorozat, sokat jelenthettek ezek a könyvek, hiszen az ő korukban játszódott, az ő popkulturális környezetükben, ezért baromi relevánsnak érződött. Valószínűleg, ha tíz év múlva odakerül majd egy akkori tini kezébe, ő nem sok mindent fog tudni kezdeni vele, hiszen neki ezek a közösségi oldalak, zenék, filemk, amik megjelennek benne, az egész periódus, amit felölel nem jelent majd semmit.

8-as 2010-es a könyv..

Sok múltszázadi regény is van. 15 évet ne álltsunk már be egy örökkévalóságnak.