Hogy nézett ki Bombadil Toma háza a Gyűrűk Urában?

"Lábuk alatt puha, sekély füvet éreztek: mintha lenyírták vagy lekaszálták volna. Hátuk mögött az Erdő széle egyenes volt és szabályos, mint egy sövény. Az ösvény most már jól kivehetően nyúlt el előttük, gondozottan és kövekkel szegélyezve. Kanyarogva vezetett fel egy füves dombocskára, amely most szürkének látszott a halvány csillagfényben, a dombocskának egy távolabbi lejtőjén pedig, még mindig jó magasan a fejük fölött, egy ház ablakai hunyorogtak. Az ösvény lejteni kezdett, majd megint kapaszkodni a sima, gyepes domboldalban, a világosság felé. Aztán meglátták a nyitott ajtót és a rajta kiömlő fény ragyogó, sárga pászmáját. Bombadil Toma háza állt előttük a dombon. Mögötte szürke és kopár lejtő, azon is túl pedig a Sírbuckák fekete foltjainak vonulatát nyelte el az éjszaka, keleti irányban."

"A négy hobbit fellépett a széles kőküszöbre, és hunyorogva megállt. Egy hosszú, alacsony mennyezetű szobába kerültek, melyet betöltött a tetőgerendákról lelógó és himbálózó lámpák fénye, a simára dörzsölt, sötét faasztalon sok hosszú és sárga gyertya állt: nagy lánggal égett valamennyi."

"A hobbitok boldogan leültek a sásfonatú székekre..."

"[Toma] Kinyitotta az ajtót, és a hobbitok utánamentek a rövid folyosóra, amely hirtelen megkanyarodott. Egy rézsútos tetejű, alacsony helyiségbe értek (afféle fészer lehetett, amit az északi oldalon ragasztottak hozzá a házhoz). Falai csupasz kőből voltak, de jó részüket zöld növényekből font falvédők és sárga függönyök borították. A padló kővel kirakva, friss zöld sással beszórva. Az egyik oldalon négy derékalj, mindegyiken összehajtott fehér ágynemű. A másik fal mellett egy hosszú lóca, rajta nagy cseréptálak, mellette barna korsók: az egyikben hideg, a másikban forró víz. Mindegyik ágy mellé puha zöld papucsok voltak kikészítve."

"Félrehúzta a sárga függönyöket, a hobbitok csak most látták, hogy ablakok vannak mögöttük a [háló/vendég]szoba két végében: az egyik keletre néz, a másik nyugatra."

"Frodó a keleti ablakhoz futott, és egy veteményes kertet látott odakint, szürkés harmatcsillogásban. Azon meg se lepődött, hogy a gyep egészen a falakig ér, és mindenütt patanyomok látszanak benne. A karókra felfuttatott zöldbabtól nem láthatott messzire, de feljebb, a távolban, a felkelő nap sugarai mindinkább kirajzolták a szürke hegygerincet."

Kb. ennyi leírást találtam nagy hirtelenjében, a többi az olvasó képzeletére van bízva.