Egy csak online felületen megtalálható regényben (tehát Wattpadon, vagy egyéb hasonló platformon) milyen hosszúságot preferálsz?

1,

Van ahol van ennek funkciója, pl horror, de csak úgy nem ez a jolly joker, ha kell ha nem egyetlen írói eszközre sem szabad rászokni.

Az E/1 ugyanez. Egy írói eszköz, amit vagy jó helyen alkalmazol, vagy nem.

Kinek a fejében vagyunk? Érdekesebb ez a személy mint amilyen idegesítő? Szavahihető mint narrátor? Egy másik karakter hogy látná ugyanezt a sztorit?

Ha a narrátor karakter gyenge, nincs személyisége, idegesítő vagy csak figyelmetlen vagy épp furcsa mód mindentudó, az az egész írást oda tudja vágni.

És ezzel mindenképp lefaragod az olvasótábort, mert aki nem tud azonosulni a POV karaktereddel, az ott fogja hagyni.

Wattpadon kifejezetten utálom ha egy fejezet túl rövid, mert az új fejezet olvasása előtt még reklámokkal traktál az app.

Ha az író direkt rövid fejezeteket ír, feltéltezem, hogy kifejezetten szivatni akarja azokat, akik nem fizetnek. Legalább TE kapsz ilyenkor valamit a reklámért cserébe, vagy csak direkt hergeled a népeket a semmiért? Komolyan kérdezem, mert nem értem az ilyeneket.

Még ha nincs is reklám, az új fejezet kizökkenti az olvasót, újra vissza kell integrálódni az adott helyszínbe, ki hol van, mikor van, stb.

Amikor a fejezet túl rövid, rángatod az olvasót ide-oda. Ha ez ok nélkül van, az bosszantó.

Ez rosszabb, mint a wall of text, mert azt legalább lehet követni valamennyire.

E/1ben minél fiatalabb a POV karakter, annál kevesebb szabadsága van, lesznek beszélgetések amiket nem hall, lesznek helyek és időpontok, ahol meg lesz kérdőjelezve a jelenléte.

Baromi bizarr az, ha egy karakter a saját narrációjában elmondása szerint 16 éves, de a világ szemében 28, mert mindenki úgy kezeli, úgy mozog a világban mint egy felnőtt. Ez is pl egy megbízhatatlan narrátor, aki vagy zagyvaságokat hord össze, vagy halluzik...de egy ilyen sztorit meg sokszor odavág az ember azzal, hogy sose fog kiderülni mi van meg mi nincs.

2,

E/3 esetén meg a történés viszi a könyvedet.

Sokkal több féle helyszín, esemény lehetséges, nem kell azt megoldanod, hogy "ki a tököm engedte be az óvódást az orvosi konferenciára?"...

E/3 esetén viszont nincs az olvasó szájába rágva, hogy ki hogy gondolkozik, hogy viszonyul dolgokhoz, másokhoz, az érzéseket meg kell mutatni a karakterek arcán, tartásán, beszédében.

Ha ezt nem rakod bele, akkor igen, száraz, meg személytelen lesz.

Ez azt az érzetet kelti, hogy te mint író nem figyelsz a karaktereidre, mellesleg valami NPCk karattyolnak a háttérben, de mi rájuk se nézünk. Mert ha nem mutatod meg, nem látjuk.

Pl egy kriminél ez az E/3 ideális, mert nem tudjuk ki tette, külső szemmel nézzük ki hogyan viselkedik, hova néz, stb.

Ha itt a történés pörög, az baromi izgi.

Megvhát ez a természetes módja egy történet elmesélésének.

Természetesebbnek hat, ha pl valaki egy bögre tea (vagy egy sör) felett elmondja mi volt, ez a nyelvezet az, amit vársz amikor egy történetet olvasol.

Az E/1 furábbnak hat, mert olyan, mintha egy lopott naplót olvasnánk amit az illető magának írt, neki volt fontos a dolog, engem nem biztos hogy érdekel meg érint.

E/3ban viszont az olvasódhoz beszélsz, ami egy szociális élményt idéz fel bennük. Az emberek szeretik, ha történeteket mesélnek nekik.

Itt sokkal több olvasód lesz, mert nem akarsz mindnekit ugyanannak a karakternek a fejébe belerángatni.

Lehetnek butácska, de szeretni való karakterek.

Követhetsz egy borzalmas karaktert, akinek a belső monológja a világból kikergetne bárkit.

Természetesen itt is meg lehet írni érzéseket, gondolatokat E/3ban, csak egy fejezetben a fejek közt ugrálni nem szabad.

Szóval ja, döntsd el hány olvasót szeretnél, és megéri-e egy lapra (karakterre) feltenni mindent.

Azt kérdezed mi a jobb eszköz, a teáskanál vagy az ásó.

A válasz az, fel kell mérni mit szeretnél csinálni vele, és ennek tükrében választani szerszámot.

Mindkét szerszám lehet szuper, vagy katasztrófa, annak tükrében, hogy egy csupor méz, vagy a tulipánágyás az, amivel próbálkozol.

#1. válaszolónak:

Ez E/3 nem csak a mindentudó narrátort jelenti, aki kívülről lát mindent. Van közeli E/3 is, ami van olyan közeli, mint az E/1, de az író stílusában van írva, nem a karakterében. Ott ugyanúgy belemászhatsz a karakter fejébe, ugyanúgy leírhatod az érzéseit, gondolatait, mint E/1 esetén.

Az a probléma a válaszoddal, hogy a személyes ízlésedet gondolod szakmai tanácsnak. Az E/1 tökéletes narráció olyan regényekhez, amikben a karakteren van a hangsúly, pl romantikus irodalom. A közeli E/3 a cselekményre ÉS a karakterekre irányuló (tehát megosztott) fókusszal rendelkező regényekhez tökéletes. A mindentudó E/3 pedig azokhoz a történetkhez megfelelő, amiknél a cselekmény a fontos.

Ugyanez igaz az időre is. Múlt időben írunk általánosan, a jelent pedig akkor vesszük elő, ha egy erősen lélektani történetet írunk, amiben a főszereplő lelki fejlődését követjük végig (és ez leginkább E/1 nézőpontnál használatos).

Nem a nézőpont dönti el, mennyi olvasója lesz valakinek (kivéve akkor, ha rosszul van használva), hanem az, hogyan van kivitelezve a választott történet. Egy E/3 regénynek semmivel nem lesz több olvasója, mint egy ugyanolyan jól megírt E/1-nek. Te jobban szereted az E/3 nézőpontot, oké, de ezt ne úgy add elő, mintha egy írástechnikai tanácsot adnál, mert csak félrevezeted az embereket, és téves infókat közölsz.

Pláne úgy, hogy E/1 regényeknél (mivel jórészt romantikus regényeket írnak így) gyakran használnak váltott nézőpontot, hogy a páros mindkét tagját mélyebben megismerhesse az olvasó.

A megbízhatatlan narrátort szintén rossznak állítod be, pedig egy eszköz. Nehéz használni, de nagyon szórakoztató, ha valaki jól kivitelezi, és komolyan ilyen "áll leesős" plot twistek jönnek ki belőle.

És az sem hiba, ha a karakter nem tud mindent. Sőt, rengeteg pozitívumot is adhat, ha nincs jelen minden beszélgetésnél, hanem csak a többiek pl sunnyogását látja, amint titkolnak előle valamit, és később derül ki, mit.

Nem tudom, te írsz-e vagy csak olvasol, de ha előbbi, akkor valószínűnek tartom, hogy csak egy bizonyos stílusban írsz, és sosem mozdultál ki a komfortzónádból. Ami nem baj, mert senkinek sem kötelező olyasmit írni, amit nem érez kényelmesnek, csak akkor ne úgy add elő a személyes ízlésedet, mint szakmai tanács.