Mit gondoltok azokról a könyvekről, mely nem határozza meg előre a főszereplő nemét és külsejét, hanem az olvasóra bízza azt?

Hogy regényben ez elég súlyos baki, ha bárhol is fel szeretné használni a főszereplő külső tulajonságait (és persze ha ez bárhol is szerepet játszhat). Ez belső nézőponti lélektani regény totálisan érdektelen külső szemlélettel, ahol mindent egy nemtelen-alaktalan lélek analizál. Más esetben a szerző az első utalás alkalmával ellentmondásba kerül az olvasóval (sőt, majdnem minden olvasóval egyszerre), és akkor nem fogja senki sem olvasni.

Novellában még ki lehet húzni, sőt, talán egy kisregényt is át lehet verekedni külső leírás nélkül, de regényt... erősen elvont. Sok olyat olvastam, ahol nagyon sokáig semmi leírás nem volt a szerplőkről, de valahol mindenképpen ki kellett térni rá, emberek közi interakció van... Napersze ha nincs, és a szereplő képtelen önmagát vizsgálni, mert pl. egy MI, az is érdekes szemlélet, de akkor is szükséges valami önazonosság, lélektani töprengés, hogy mégis kicsoda ő. És valamit meg kell határoznia. Márpedig ott mindeképpen szükséges minimális külső leírás (hiszen tudja, hol vannak a határai, mondjuk egy számítógép korlátai között). Egyetlen "mondta" már külső leírásnak számít - hiszen tudjuk akkor, hogy van szája. Ha csak kiírja, akkor tudjuk, hogy van egy monitor stb.

Tehát szerintem mindenképpen nagy kihívás nem meghatározni az ilyeneket. A nemet el lehet sinkófálni, a külsőből is sokat, de nem mindent. Ha pl. a részletes leírásra gondoltál - ó, persze, millió és egy regény van ilyen. De valamit előre meg kell határozni. Az viszont más kérdés, hogy előre maghatároz: ez regény esetében azt jelenti, leírja. Az is más, hogy az _elején_ meghatározza. Ez ugyanaz, mint a részletes leírás: egyáltalán nem fontos. Ha te a századik oldalon mondod el, hogy szőke volt, akkor ott fontos. Ha addig kalapban játkál, nem tök mindegy?

Tudom, hogy eltelt már egy 11 év a kérdés óta, de csak most találtam rá.

Békés Páltól a Félőlény hasonló helyzetben van, sosem árulta el hogy mik is pontosan a karakterek - és bár utazgatott - és hogy hogyan néznek ki. Viszont ezt kompenzálta pici illusztrációkkal, de nekem azok a rajzok kimaradtak, hiszen anya olvasta fel nekem azt a könyvet és valahogy sosem tértünk ki rá. Emlékszem, hogy engem az elején rettentően zavart, mert tényleg nem tudtam a szereplő lényeket hova tenni, de amint megszoktam sokkal inkább izgalmasba csapott át a dolog.

Összességében egy kisregényt szerintem végig lehet írni karakter leírások nélkül HA megvan hozzá az a "varázslatos" hangulat. :)