Szerintetek bukna a történet "embertelen" vonásokkal?

A történetemben a szereplők antropomorfak, de leginkább a tudati síkon mutatkozik ez meg. A külsejük, hogy is mondjam, eléggé extravagáns. Persze minden lényemet az alapevolúció mozgatja, szóval teljesen felesleges szerveik nincsenek, de nem egészen szépek az emberi szemnek. A történetemben egyébként nem is szerepelnének emberek, mert ők helyettesítenék őket. A történetben amúgy rengeteg harc folyna a hatalomért, és az élet értelmét is kutatná. Nem lenne jó, vagy rossz örök harca...

Inkább a törzsfejlődést szerettem volna új megvilágításba helyezni, és megmutatni azt, hogy minden értelemmel és önképpel rendelkező lény hasonlóan egocentrikus lenne, mint mi.

A legnagyobb problémám az, hogy az emberek fő mozgatórugója a szex, és mint olyan, hatással van minden dologra, így a kitalált történetekre és a művészetre is, de ugyebár az ember csak arra "gerjed", ami eléggé hasonlít rá, és az ő szépségideáljára, így azzal az akciómmal, hogy tulajdonképpen "kikapcsolnám" ezt a "funkciót" nem nagyon tudom, mennyire is érdekelne bárkit is...

Az elején még nem is gondoltam a publikálásra, de amit belebonyolódtam ebbe a világba, egyre inkább azt éreztem, hogy másokkal is megoszthatnám valamikor, viszont felötlött bennem ez a kérdés, és kíváncsi vagyok rá, mit gondolnak mások, vagyis ti erről a témáról?

A válaszokat előre is köszönöm. :)

(Nem pontozok le senkit. Ha valakinek a válaszát nem igazán tartom hasznosnak, akkor inkább hagyom.)