Hogy lehet happy and egy történet (regény) vége anélkül, hogy sablonos lenne?

pl úgy, hogy a főhős bizonyos szempontból eléri a célját, de más szempontokból az élete rosszabb lesz ettől, és rájön, hogy a cél, amit elért, nem érte meg az egészet. Na persze ezt is meg lehet írni nagyon sablonosan.

Vagy csak simán öld meg a főszereplőt a végén, az mindig üt.

Ha sablon lesz a befejezés, lehet, hogy rossz az egész koncepció. Ilyenkor szokták tőből újraírni az egészet.

[link]

(Csak megtaláltam.)

Egyébként nem lehet, hogy neked vannak furcsa elvárásaid a történettel kapcsolatban? Miért gond az, ha a főhős eléri a célját? A világ megváltozik körülötte, ő maga sem lesz ugyanaz, az eredeti cél is elértéktelenedhet, szóval még az sem biztos, hogy ez happy end. De ha az is, akkor sem biztos, hogy nagy baj, a tanító jelleg állhat éppen ebben.

(Egyébként ha ilyen jellegű problémáid vannak, olvass a realistáktól. Mondjuk az orosz realisták igen nagy ivűen tudták bemutatni, hogy az eredeti cél elérése mennyire nem jó dolog.)

Úgy kell csinálni, hogy egyszerre legyen jó és rossz. Az átélt megpróbáltatások után a főhős már nem ugyanaz az ember, szóval ez alapból már nem happy end.

De ha akarod, lehet ezt még csavarni...

-Eléri a célját, de ezáltal rosszabb/ugyanolyan lesz mint a főellensége

-Eléri a célját, de közben fel kell adnia az elveit

-Eléri a célját, de ezért fel kell áldoznia a családját/szeretőjét//városát/bolygóját

-Eléri a célját, de kierül hogy hazudtak neki, és a cél nem is az aminek tűnt.

-A megölt főellenségről kierül, hogy a jövőbeli önmaga. Ettől kattan be, és válik a jövőbeli énjévé.

-Nem jó időben/jól éri el a célját, és ezzel romba dönti a tervet.