Mi a véleményetek erről a részletről? 13/L

- Könyörgöm! Tényleg nem tudom a választ!

Letörlöm a véres szikét és visszateszem a fekete bőrtokba. A sötét, dohos pincébe keveset látok, a célszemélyhez is csak a felé erősített lámpa segítségével találok oda.

- Biztos benne? Mert nekem még bőven van időm. - mondom és egy nagyobb kést húzok elő.

Az áldozat nyögés szerű hangot hallat, még ebben a fényben is észreveszem, hogy lesápadt. Sötétzöld hosszúujjú felsőjén nagy folt díszeleg, amiből lassan szivárog a vér. Közelebb megyek és a mutatóujjához szegezem a fegyvert.

- Jobb kezes, ugye? - hangom kedélyesen cseng.

- Kérem, tényleg nem tudom, hogy hol van! Évekkel ezelőtt láttam utoljára, akkor is csak futólag...elmondanám, ha tudnám! A gyerekeim és a feleségem várnak haza!

- Erre gondolt volna azelőtt, hogy összeállt azokkal!. - arcom elkomorul, majd felemelem a kést és lecsapok vele, mire az áldozatból hangos sikoly tör fel.



- Mi az, hogy még mindig nem tudja, hol van?!

A szék, amin ülök roskadozik, félek, hogy eltörik a súlyom alatt. A főnök szigorú, jeges tekintettel mered rám, várj, hogy választ adjak.

- Higyje el, a legjobb tudásom szerint vittem véghez a kihallgatást, de a célszemély nem adott választ.- egy pillanatig elmosolyodom.

Az igazgató tekintete megenyhül.

- Talán az éheztetés megpuhítja kicsit. - szemében bizonytalanság csillog- Hozza be, hátha jutunk vele valamire!

Megfeszülök.

- Nem vagyon benne biztos, hogy ez lehetséges.

- Ne mondja, hogy megölte szerencsétlent! - feje vörös.

- Nem akartam.

A főnök gyilkos tekintettel mered rám.

- Esküszöm, Thompson, még egy ilyen eset és kirúgom!

Eddison Bear talán nem a legokosabb ember a földön, de még ő sem rúgná ki a legjobb alkalmazottját.

- Értettem, uram. - elmosolyodok - Biztosítom róla, hogy ilyen többet nem fog történni.