Segítség! Könyvírás téma! Hogyan kezdjem el?

Megvan a sztori, de nem tudod hogyan ismerkednek meg??

Végy egy helyszínt, ahol a lány valami általa kedvelt vagy megszokott dolgot művel, de valami szokatlan történik. Itt lép be a pasi, egy sor bénázás, belső hezitálás: tetszek neki? Nem az nem lehet! Tetszik nekem? Stb. Aztán mégis a helyére zökkennek a dolgok, a fiú valami elmés, humoros megjegyzéssel megtudakolja a lány elérhetőségét, vagy előbb csinálnak valami cuki dolgot, és utána cserélnek elérhetőséget, vagy nem, és másodjára a véletlen hozza össze őket.

Ez csak egy verzió a sok közül. Hogy mi legyen a konkrét cukiság benne, arról ne engem kérdezz, az én főhőseim teljesen máshogy, és cseppet sem cuki módon találkoznak. Betörés, verekedés, emberrablás, háború, persze meglesz a maga bája, hisz szerelem, de a vattacukor szerelem nem az én műfajom.

Te ismered a szereplőidet. Mondhatom, hogy fussanak össze kutyasétáltatás közben, ha egyiküknek sincs kutyája, és nem is illik a sztoriba. Vagy esetleg beleírsz miattam két házikedvencet? :D

Vagy hogy egy nyaralás alkalmával városnézésen találkozzanak. Legyen az egyikükük akár egy képeslapárus, pincér, vagy idegenvezető. De te már tudod mi a foglalkozásuk, igaz? Mert már megvan az egész történet. Lehet nincs is pénzük nyaralni...

Én nem az életemből merítettem példát, de a legutóbbi "szerelmemmel" (belezúgtam akaratom ellenére, és végül egy második talit sem bírtunk összehozni, már meg nem is akarnánk azóta, ez van) egy barátnőmmel való szülinapozás hozott össze, ő mutatott be minket egymásnak. A cuki része, hogy mikor vártunk a fiúkra, és facebookon mutatta meg őket, meglepetésemre már képen megtetszett. Mit tegyek, rondának képzeltem :D :D És cseppet sem volt az. A fene vigye el! :D Mikor előkerültek a srácok, azt se tudom hogyan sikerült egyáltalán kinyögni a nevemet. Magam se hittem el magamnak, de első látásra belezúgtam. Először nem igazán beszéltünk, sőt volt egy lépés távolság köztünk, de nagy nehezen beindult a kommunikáció, ahogy üdítővel kínált (a partra mentünk, és ő vitte a szatyrot amiben volt az energiaital és a kóla). Meg is történt a bénázás, a szatyorban felrázódott a kóla, és lespriccelt, ahogy kibontottam. Ráadásul mit is viselhettem volna, mint a kicipzározott piros kabátom alatt egy fehér ujjatlan felsőt :D Cikinek hangzik, de viccesnek éreztem. Amolyan "te jó ég, hogy égethettem le magam máris a srác előtt, én béna, hülye p|csa", gondoltam önironikusan, visszafojtott nevetéssel. Mondta, hogy ez nem fog kijönni, de nem húztam fel magam, mert akkor vettem fel talán először, pedig egy ideje már őrizgettem a szekrény hátsó zugában.

Aztán elkezdett beszélni hozzám, én hallgattam őt, nem tudtam mit fűzhetnék hozzá a témához, meg nem is mertem nagyon mondani semmit, mert alapból szégyellős vagyok, és az az igazság, hogy annyira lekötött, hogy ki is űzött a fejemből minden maradék értelmes gondolatot. A monológja végén valamire visszakérdeztem, de ő csak azt mondta, ne is figyeljek rá. Zizi, hülyeségeket beszél.... Én mondtam neki, tudom, hogy azért mondja, mert úgy érzi nem figyelek rá, iróniaképp, pedig én nagyon is figyeltem rá. (Másra sem figyeltem). És meglepő, de eltaláltam :)

Csak úgy mondom, hogy aki felhasználja a szerelmi életem különböző momentumait, cserébe szívesen elfogadok tőle egy példányt a kész műből... ;)