Fáj a fejem a metáltól/ hard rocktól, de szeretném hallgatni. Valamikor megfogom szokni?

#1.Hülyeség, én sem anyatejből szoptam a műfajt sajnos, hanem magam fedeztem fel a stílust és iszonyat nagy küzdelem volt. Megérte, mert most Necrophagist-tól Dream Theaterig, Nile-n és Meshuggah-n át minden is jöhet.

De évekbe tellett.

Kérdező:

Mármint hogy értve fáj? Nem hallgatod túl hangosan?

Elvileg nem kéne hogy fájjon tőle.

Igenis van olyan, hogy hozzászokik az ember olyan hangzásokhoz, amik korábban fárasztották. A kedvenc zenekaraim lemezeiből sem tudok egy nap kettőnél többet meghallgatni, de inkább annyit sem. Főleg az ezredforduló utáni metálzenék nagyon éles hangzásúak, nagyon tömények, sokkal sűrűbbek a szólamok, mint a klasszikus metálok vagy főleg a hard rock. A deep purple a mastodonhoz képest easy listening. :)

Szóval hozzá lehet szokni, de erőltetni fölösleges, és káros is. Minden alkalommal, amikor a tűrőképességed peremvidékén lévő zenét hallgatsz, egy fokkal jobban feldolgozod a zenét. Ha összeállt már benned a szerkezete, a szólamok, ritmusok, sokkal könnyebb hallgatni, és könnyebben tudsz nekifogni a következőnek, ami fáraszt.

5

https://www.youtube.com/watch?v=mpffLPQDXSs

Élő példa vagyok a fordítottjára. Tehát meg lehet szokni sok mindent, ami iránt érdeklődik az ember, idő kérdése.

Én ovis koromban alter rock és komolyzene rajongó voltam, saját indíttatástól vezérelve, de nyitott voltam a country, blues, dixieland, swing zenékre is, meg persze a gyerekdalokra és Bródy János zenéire. Kb evvel indul a zenei indíttatásom, potnosabban szólva a komolyzene iránt kisiskolás koromban lettem nyitott, magam fedeztem fel azt is magamnak.

A komolyzene máig se a szívem csücske, mert kiagyaltnak tartom, és ritka az ihletett, ezen felül ritmus és ütemmutatók szempontjából nagyon szegényes, ezt maga Bartók Béla is kifejtette, és tapasztalta, amint autentikus balkáni népzenéket akart "komolyzenésíteni", de az akadémikus zenészek napokig nem bírták lejátszani a legegysezrűbb 7/16-odos (vagy akár csak 7/8-ados) ütemmutatójú népzenéket se... Bartóknak a saját értekezéseiből tudni.

Viszont a filmzenék egy része kamarazene, és azok között gyakrabban akadok ihletettre.

A másik irány részemről, hogy kb 30 éves koromig az edm, disco illetve pop zenékkel szemben erős fenntartásaim voltak, de akkoriban intenzíven találkoztam különféle elektronikus tánczenékkel, és ezek közül minden lényeges alstílussal megismerkedtem, mert az INSTRUMENTÁLIS EDM megfogott (értsd: progarmozott szekvenszeres és rögtönzött, varáiált, énekmentes elektr tánczenei stílusok). Így szerettem meg az (énekmentes) techno-t, és a breakbeat-et például. Rockzene rajongóként, autentikus népzene rajongóként!

Sőt! Kb 30 éves koromig a metál zenékre viszonylag korlátozottan voltam csak nyitott, és nem is nagyon ismertem még, mivel számos, főleg elvontabb, összetettebb rockzenékért voltam oda addig, pl prog-rock. Metal zenékkal addig alig találkoztam, sajnos inkább csak a kommerszebb metálokkal, meg hébe-hóba nu-metal, alter metal zenékkel. A metált is kb 30 évesen kezdtem kicsit mélyebben megismerni.

A legtöbb metal műfajra azóta már nyitott vagyok, bár mindenféle zenei műfajon belül erősen szelektív, válogatós vagyok!