Lehet túlpörgettem az agyamat azzal, hogy a kiszemeltemmel átélt eseményeket(összenézések, beszélgetések) százszor végiggondoltam? Bele lehet ebbe fárasztani magunkat?

Hogy sokat gondolsz rá.

Nem lehet csak úgy pikkpakk kiszeretni valakiből. Nincs olyan, hogy kijelentem, hogy mostantól nem szeretem. ez egy folyamat. És te még nem értél e folyamat végére.

Az normális hogy sokat gondolsz rá. Sőt még az is ,hogy százszor végiggondolod a közös pillanatokat

Az a nem normális,hogy kiírod ugyanazt a kérdést legalább 3szor,csak átfogalmazva.

A lány tetszik neked, és az hogy 0/24-ben rá gondolsz ez normális. Igazából nem kell pont a kiszemeltednek lennie, úgy is tudsz sokat gondolni valakire, pl egy barátra, ha valami aggaszt vele kapcsolatban.

Azért pörgeted újra a fejedben a jeleneteket, mert szereted azt az érzést amit ilyenkor érzel, (amúgy én akkor érzem ezt, amikor nagyon rajongok valami iránt pl sorozat, és újra és újra megnézem azokat a jeleneteket)

Az a baj, hogy te magadtól elvárod, hogy jobban szeresd őt, mint ahogy most szereted. Néha sikerül, néha nem. És mivel szereted, ezért természetesen érzed, de amikor nem sikerül csalódottabb vagy, és azt gondolod, hogy már nem szereted, mert valljuk be ez az egész nem olyan szinten természetes, hisz te direkt gondolsz újra és újra rá és nem magától jön.

Amikor valaki szerelmes ezen nem kell dillemmáznia. Ez közel van hozzá, de nem teljesen az, viszont több mint sima tetszik nekem.

Egyetlen tanácsom, hogy ne agyalj rajta, csak éld meg a pillanatokat, és ne erőltesd, mert úgy lesz tökéletes.