Mit tegyek az érzelmi fellángolások ellen, melyek sok kellemes érzést, de még több fájdalmat okoznak?

Rendszeresen megtörténik velem a következő: Többször is látok egy kedves és (számomra) gyönyörű nőt, akit nem ismerek, például egy bolti eladót, vagy épp most egy takarítónőt. A gesztusai, a viselkedése, a kedvessége, a természetessége, a kisugárzása miatt egyszerre nagyon emberinek és közben angyalinak tűnik, és elkezdenek bennem termelődni a hormonok (nem, nem megdugni akarom, sokkal inkább együtt nevetni, megölelni - tudjátok, az ilyen romantikus (kissé nyálas) dolgok).

Szóval, miért is zavar ez? Egyrészt nagyon jó érzés egy ilyen nővel találkozni, másrészt borzalmas. Semmi realitása nincs, hogy összejöjjek velük (főleg, hogy én 17 vagyok, ők meg általában huszonévesek), az pedig még rosszabb, mikor kiderül, hogy többet nem láthatom az adott nőt - pl. most a hotel takarítónőjét már csak pár napig láthatom.

Amúgy a lányok/nők nagy része egyáltalán nem érdekel, még a legtöbb ember által gyönyörűnek mondottak se, a külsejükkel rengeteget törődő szupermodellek iránt sose éreztem, és szerintem nem is tudnék érezni ilyet, csakis szexuális vonzalmat. Ezek a nők, akik iránt ilyet érzek, általában sminket nem használó, a legtöbb fiú/férfi által átlagos kinézetűnek titulált hölgyek.

Kapcsolatom nincs és nem is volt. Van egy kiszemeltem aki korban megfelel, de nem nagyon van lehetőségem kezdeményezni, meg nem is vagyok profi benne. Őt ismerem is annyira, hogy racionálisan meg tudom ítélni, hogy illenénk egymáshoz.

Viszont mellette meg itt vannak ezek a fellángolások.

Kérlek, az olyan válaszokkal, hogy "Hülye vagy!" kíméljetek. Én is tudom, hogy semmi realitása nincs, hogy beteljesüljön valami a fellángolásaimból, de az agyammal nem tudok parancsolni az érzelmeimnek, hogy álljanak le.