Elég szarul érzem magam ha nincs velem a barátom. Mit tegyek hogy ne foglalkozzak a hiányával ennyire?

Kívűlállóként sokan nevetségesnek ítélnének meg, ezért kérlek próbáljatok empatikusan viszonyulni a helyzetemhez. Először is azzal kezdem, hogy egy 1 éves kapcsolatban vagyok, 18 éves. Nagyon szeretem a barátom és akkor vagyok a legjobban kiteljesedve ha vele lehetek. Az elkövetkezendő pár hétben azonban nem talalálkozhatunk mert ő elfoglalt. Persze annak örülök, ha ő szórakozik és nem tartok attól, hogy megcsal vagy ilyenek, de mégis nagyon szar nekem nélküle. Neki ezt nem mondom, mert nem akarok tapadós lenni, de ez az igazság. Szeretnék kicsit önállóbb lenni, megtanulni élni magamnak. Nem szeretnék egy olyan személy lenni aki nem tud létezni a párkapcsolatán kívül. Mielőtt összejöttünk volna egész jól megvoltam egyedül, nem éreztem úgy magam, mint akiből kivágtak egy darabot. Azt hiszem elfelejetettem úgy élni. Hogyan emlékezzek? Mert az életem abban változott, hogy már nem vagyok egydülálló, de szerintem nem normális ez a szintű függés. Aki érezte már hasonlóan magát, kérem adjon tanácsokat. Köszönöm!