Ez szerintetek normális ,vagy jogosan vagyok emiatt szomorú?

A barátommal jó a kapcsolatom. jól kijövünk. amikor ő volt beteg , mindig ott voltam neki ,vettem neki kaját,inni ,vittem neki gyógyszereket , segítettem lelkileg ,hogy túl lesz a betegségen és én itt vagyok neki . viszont amikor én leszek beteg ,oda se figyel rám . csak veszekszik hogy milyen látványosan szenvedek . (tavaly már ordított és zokogott ő amikor beteg volt, konkrétan hisztinek lehetett nevezni) megvan a menstruációm ,fáj a hasam nagyon ,ami eddig nem volt jellemző. néha szóltam neki hogy nagyon fáj ,próbáltam hozzá bújni, elkérni a kezét a hasamra. de csak elkezdett veszekedni és mondani hogy mit szenvedek , hagyjam őt békén . nagyon rosszul esik ,máskor is ezt csinálta . pedig én mindig segítek neki amikor nem érzi jól magát. jelenleg is kényszer mozgásokat kell csináljak annyira fáj a hasam , mintha attól is jobban fájna hogy szorongok amiért ő nem segít ilyenkor . ez normális? vagy lehet túlreagálom :(