Miért vagyok ilyen? Mi az oka?

Eléggé hosszú lesz:D

14 éves lány vagyok, egy hihetetlenül jó osztályközösség tagja. Van egy fiú az osztályban, jó barátok lettünk, nem mellesleg padtársak vagyunk, az elején nagyon nem kedveltük egymást, de ez idővel megváltozott. Fél éve volt, márciusban, hogy összejött az egyik barátnőmmel, nagyon örültem nekik,majd a lány júniusban szakított vele,mert kiszeretett belőle. Nagyon megérintette ez a dolog a fiút, sajnáltam azt, ami történt. Pár hónappal ezek előtt kaptunk a családdal egy lehetőséget, hogy külföldre költözhetünk, a barátnőim tudtak róla, de ez a fiú nem. A szakítással egy héten a fiú megsejtette, hogy költözünk, így elmondtam neki,hogy mi van. Nagyon szomorú volt. Én is, mert egy szuper közösséget veszítettem VOLNA el. Az évzáró napján a barátnőim mondták, hogy mikor elmondtam annak a fiúnak, hogy elmegyek, rájött,hogy szeret. Mikor ezt megtudtam, megörültem,mert én is ugyanígy voltam. Nyáron nem találkoztunk, a családommal el voltunk foglalva a költözéssel,viszont írogattunk, és el is mondta, hogy mit érez irántam,és én is. Majd egy idő után nem írt, nem válaszolt, én meg már untam,hogy állandóan nekem kell kezdeményeznem, így az érzéseim is "halványodtak" iránta. Hirtelen augusztusban úgy döntöttünk, hogy maradunk,és ugyanabban az osztályban fogok tovább tanulni. Hihetetlenül boldog voltam. Tudattam az osztálytársaimmal is,nagyon örültek. Alig vártam,hogy találkozzak azzal a fiúval. Az évnyitó napján kiderült, hogy újra padtársak leszünk. Megint jól megvoltunk, még mindig tetszett nekem, meg én is neki. Viszont ahogy az idő telt, már majdnem hogy nem éreztem semmit iránta, amikor a BFF-em szülinapi buliján novemberben mondta, hogy még mindig tetszem neki (sejtettem, bár kicsit elkésett). Hát, elpirultam, erre az osztálytársaim "hozzuk össze őket" üzemmódba kapcsoltak. Én viszont már nem nagyon éreztem iránta semmit. Időt kértem. Rengeteget gondolkodtam,tudtam, hogy nem működne közöttünk ez az egész,nem akartam elveszíteni barátként és amúgy sem akartam ilyen fiatalon még barátot, végül visszautasítottam (ez 2hónapja volt) abban a hitben, hogy minden olyan lesz mint régen (persze ebben nem voltam biztos). Megértette, minden szuper volt,majd azt vettem észre,hogy nagyon zavarnak azok a dolgok, hülyülések, amikre nem is figyeltem azelőtt, vagy legyintettem rá. Mintha csak a hibát keresném benne. Talán azért, hogy győződjek meg arról, hogy jól döntöttem-e? Egyre kevesebbet beszéltünk. Ezután egy hónappal összejött egy másik lánnyal. Végig attól féltem,hogy majd ha összejön valaki mással, rájövök, hogy rosszul döntöttem, de nem igy érzem, sőt. De kezdem egyre idegesítöbbnek találni, ha nem is csinál semmit. Pedig nem vagyok féltékeny. Keresem az okokat,hogy biztosan jól döntöttem-e? Mintha kezdeném megutálni...pedig ő teljesen ugyanolyan velem, mint azelőtt...padtársat szeretnék cserélni, nem bírom mellette, mindennek az ellenkezőjét érzem, mint azelőtt...Most például egyedül ülök a szobámban,péntek este van, osztálybuli van, de nekem semmi kedvem menni, mert ő is ott lesz. Most egy pár hétig nem lesz suliban,mert síversenyeken vesz részt, de ha újra megjön a suliba,minden kezdődik előlről.

Velem van baj? Miért van ez? Jól döntöttem? NEM ÉRZEK IRÁNTA MÁR SEMMIT!