Sikerülthet hosszú ideig vagy akár örökre együtt maradni?

Szia Kérdező!

Légy szíves emeld fel a követ ahol élsz és dobd arrébb 8 mérfölddel, hátha van pár (idősebb) csaj is alatta, aki ez alapján választ. :D

A tini srácok nanapság olyanok, mint a 90-es évekbeli hip-hop világa. Minden a versenyről szól, hogy ő a legfszább gyerek a világon, neki van a legtöbb és legszebb barátnője és ki tudja ellőni a legjobb sztorit. Ehhez fel kell venni egy megjátszós stílust, (ál)magabiztosságot sugárzó alakítást, mert így tűnik hitelesnek ezt jól leírtad. Én mindig csodálattal néztem másoknak mekkora önbizalma van :D

Baromi jó, hogy találtál egy ilyen fiút aki ennek szinte szöges ellentéte és ne csak te őt, hanem ő is becsüljön meg téged!

Szurkolok Nektek!

21f

Pont egy ilyesmiféle kérdést tettem fel nemrég.

Én is sokszor félek attól, hogy bármikor vége lehet a kapcsolatunknak.

Nagyon szeretem, egy hónap és 1 éve, hogy együtt vagyunk.

Remélem örökké elfog tartani mind2-nek.

Sok sikert!

14/L a barátom: 17

Mindketten boldogtalanok lennétek, ha ez a szerelem örökké tartana. Megmondom, miért. A párkapcsolatot tanulni kell. Mégpedig a saját hibáinkból, kudarcainkból. Csalódásokból, újabb szerelmekből. Ha egy tini leragad az első választottjánál, nem tanulja meg ezeket, következésképpen nem is tudja megadni a párjának ezeket.

Érthetően fogalmaztam?

Nem teljes mértékben értek #5-tel egyet. Én nem nézek jó szemmel arra a lányra ki pl hetente váltogassa a barátait és egy érett társ képes megtanítani mindenre. S mi van azokkal kik úgy élik le tizenéves koraikat hogy nincs senkijük?

Válaszoló,örökké nem tarthat (bár lehet rá esély),de nagyon sok próbát kell kiállnotok. Ha minden jól megy,évekig lesztek eggyütt,de pl ott lesz az egyetem,ami elválaszt majd,vagy ha valamelyikőtök elköltözik. Nem tehettek ellene semmit,max kitartotok,de nagyon nehéz,a távkapcsolat. Minden esetre sok sikert kívánok nektek!

A családban nagyon sok par ugy van/volt együtt, hogy 14-15 eves koruk óta. Igazából egyik sem végződött jól. (Vagy elváltak, vagy utaljak egymast, de ha szét mennének tönkre mennének anyagilag) Kimaradtak nekik a bulizos évek, mert azért az kell minden embernek, hogy huszonévesen bulizzon, ismerkedjen, pasizzon/csajozzon, de nekik ez nem lehetett, mert altalaban együtt voltak. Elzárkóztak a külvilágtól, csak egymásnak voltak, odáig ment ez az egész, hogy nem voltak barátaik, mert egyikük sem engedte el a másikat. Ez volt mindenhol. Persze 20-30 évig ez tok jo, szep minden, de aztán szep lassan becsavarodtok es rájöttök, hogy ez hiányzott.

Nem akarlak letörni, de ez van az ismeroseimnel/rokonaimnal, tapasztalat mondhatni. Gyerekként nem volt egy jo dolog végignézni ahogy a szüleim 18 éven keresztül csak fúrták egymast, ami addig vezetett, hogy az anyám majdnem öngyilkos lett. Ez a sötét oldala a dolognak sajnos...