Miért képzelek be olyan dolgokat amik nem fognak megtörténni?

1, nem az a baj, hogy nem tudom, hogy mit írjak, mindig tudom, hogy mit írjak, az a baj, hogy már azt is előre elképzelem, hogy mit várok a sráctól erre válasznak, tehát már lejátszódik az agyamba, hogy "jajj, de jó lenne ha ezt válaszolná", meg már lejátszódott a fejembe az egész sztori, hogy hogy lenne a legromantikusabb, ha összejönnénk, meg milyen módon szeretnék vele összejönni. Tehát így előre elterveztem mindent, még azt is, hogy ő mikor mit írjon, mert arra én meg tudnám írni ezt, mire ő...stb.

És olyan jó érzéssel tölt el, ha erre gondolok, hogy milyen jó lenne, ha ez tényleg megtörténne, de tudom, hogy nem fog, már csak azért se, mert nem lát a fejembe, hogy én minek örülnék, ha mit írna, szóval még ha lenne is köztünk valami, nem úgy jöhetnék vele össze, ahogy akarok, mert nem lát a fejembe, hogy én mire vágyom, pontosan milyen szavakra.

És amikor feleszmélek akkor meg elszomorodom, hogy hiába álmodozom itt, úgyse fog ez így ebben a formában megtörténni soha, és olyankor mindig olyan rossz érzés. Ezért szeretnék leszokni, és inkább a reális határok között maradni, de mindig előjönnek ezek a gondolatok.