Hogyan tegyem túl magamat rajta?

20/f vagyok és történt egy "szakítás" az életemben. Nagyon szerettem, nagyon fáj és nem tudom feldolgozni egyszerűen, hogy ez a valóság, de tudom ésszel persze, hogy ez majd el fog múlni egy idő után, de még nagyon erős érzéseket táplálok iránta, az a szint, hogy elképzeled h össze házasodsz vele és gyerekeitek lesznek és csak őt tudod elképzelni. Nappal ez enyhén van rám kihatással mert élem az életemet, persze akkor is sokszor elkap. A legnagyobb probléma az esték... már 1 hete nem tudok ez miatt normálisan aludni, mert állandóan ezen kattogok és marcangol belülről ez az egész, minden este... Legalább kisírnám magamat, de ez a fájdalom olyan, hogy nem tudok sírni, csak fáj és felemészt.. lepereg előttem az a sok szép emlék. Az eszem szerint elengedném, de még túlságosan szeretem. Azt tudni kell, hogy előtte mi úgymond "barátságban" voltunk persze a részéről..és mindig élt bennem a remény h össze jövünk ami aztán majdnem sikerült is, de aztán rájött, hogy nem akarja és így számomra elveszett a remény is és ez most hatalmasat üt... de viszont a barátságunk nagyon fontos neki és ő nyilván hamar túl tette magát ezen és képes csak barátként tekinteni. Ezért minden kontaktot megszakítottam vele, hogy majd ha tul tettem magam rajta akkor lehet programokat csinalni. Eljöhet ez idő alatt az, hogy már csak én is barátként tudok rá tekinteni, vagy muszáj lesz elfelejtenem őt örökre? És az estékkel mit tudok tenni, hogy normálisan tudjak aludni? A válaszokat előre is köszönöm