Mi tévő legyek,ti mit csinálnátok a helyemben, milyen tanácsokat adnátok nekem?

18 éves srác vagyok, és van egy szintén 18 éves lány (nevezzük az egyszerűség kedvéért Vilmának, bár nem ez a valódi neve), aki tetszik nekem.

Osztálytársak vagyunk, végzősök. 9. osztály óta ismerem, és mivel viszonylag (eléggé) közvetlen vagyok az emberekkel (fiúkkal és lányokkal egyaránt) össze is barátkoztunk. Nem olyan tipikus legjobb/legbizalmasabb barátok, de eltudtunk beszélgetni, nevetgélni, mémeket nézegetni, stb.

Nekem. 9.óta egy másik lány tetszett (szintén osztálytárs), akit ma is szépnek tartok, de már akkor is úgymond csak a külseje jött be. Bellülről nagyon más világ vagyunk, ő újgazdag, bulizós-ivós, és egyetemeistákkal jön össze. Nyáron egyik barátom összejött egy 3.lánnyal,aki azt tanácsolta, hogy adjam fel, mert felesleges, inkább keressek egy másik lányt.

Nyáron párszor bulikon és egy osztálykiránduláson találkoztunk Vilmával, akkor kissé megtetszett, de elsősorban barátként tekintettem rá. Mikor elkezdődött az iskola, egy kissé zűrösebb srác rápróbált mászni Vilmára (eléggé egyértelműen, amúgy a srác kb. senkivel nem kezdeményez beszélgetést) és életemben ekkor éreztem hatalmas féltékenységet. Azóta szerelmes vagyok belé, és folyton rá gondolok (tudom, hirtelen fellángolásnak tűnik, de az egyszerűség kedvéért rövidítettem, illetve több hónap multak el, mégis így érzek iránta).

Tudni kell rólam, hogy nincs nagy tapasztalatom a nők terén, eddig nem volt semmilyen kapcsolatom, de meg randi/csók sem. Egyesek szerint férfiasan jó képű vagyok, magas (190 cm+), vicces (~), és okosnak tartom magamat (bizonyos tantárgyokból). Negatívum, hogy neha sokat pofázok értelmetlen dolgokról, gyerekes vagyok és a humorom nagyon sötét/gore. Eddig, akik tetszettek hölgyek (számszerint vele együtt 4,2 általánosban, 2 gimnáziumban), szinte csak a külsőjük jött be, de nála a belseje is megfogott. Eltudunk beszélgetni, és ha nem is tetszik neki a humorom,de legalább elviseli (ami nekem sokat jelent). Nem dohányzik, nem iszik folyton, nem káromkodik, sokat tanul, gyönyörű szemei és mosolya van. A nyaka pedig leírhatatlanul szép.

Mivel nem éreztem őt annyira távol magamtól, ezért elhatároztam, hogy (életemben először) kezdeményezek, persze csak visszafogottan. Először szinte mindig csak őt néztem iskolákban órákon mosolyogva, iletve szünetekben gyakran voltam ahol ült, próbáltam beszélgetni vele (többnyire sikeresen), kínáltam pl. kajával, vagyis olyan dolgok, amiket más barátommal is csinálok/csinálnék, csak gyakrabban. Később elkezdtem dícsérni őt is, a gyönyörű kék szemeit, tejfehér mosolyát, illetve jobban összebarátkozni a barátnőivel is. Egy ideig szép és jól is ment, de 3 kisebb-nagyobb dolog is történt, ami meghátráltatott.

Az első, egy közös barát/osztálytárs szülinapja volt, amikor úgy éreztem kissé távol akar tőlem lenni, pl. nem ült mellém, ha arrébb is ültem, mindig úgy intézte, hogy ne melette üljek közvetlen. Másodjára (ami talán a legkonkrétabb volt) meghívtam egy 2 hétre kezdődő iskolai bálra. Konkrétan sosem mondta, hogy elmegy, de az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tünt, hogy igen, illetve először eddig elkezdett ő kezdeményezni, odajönni hozzám, beszélgetni velem, kikisérni a buszmegállóba. Aztán a bál napján elakartam hívni kajálni, amire azt mondta nem megy, de még a bálra sem (bár azt mondta, ha akarok, nyugodtan maradjak ott velük, de én összetörtségemben és kétségbeesettségemben nem mertem/akartam). Utánna hétvégén szüleim támogatásával úgy íteltem, hogy nem engem, hanem a helyzetet ítélte el (a szülei nagyon vallásosak és szigorúak, a lányukat orvosnak szeretnék, de ő ezt annyira nem akarja),és hogy próbálkozzak még, ne adjam fel. Ezért nem is voltam vele ellenszenves, sőt, kifejezetten kedves, bár megpróbáltam kevésbé nyomulós lenni. Egy nap azoban felajánlottam, hogy hazaviszem (nekem van jogsim, neki még nincs) de ő határozottan visszautasította az ajánlatot, illetve aztis, hogy kettesben kimenjünk levegőzni. Aztán egy elég átlátszó indokal lerázott, és szó szerint aut mondta, hogy nyugodtan menjek haza (mondjuk tény, hogy eléggé nyomultam, vagy 6x megkéredeztem, hogy biztos hogy ne vigyem-e haza, btw. korábban már vittem haza). Én ezt elég szarul vettem, utánna pár napig annyira nem is kerestem a társaságát (csak köszöntem), ami biztos feltünt neki, mert kb. mindenkinek keresem a társaságát + neki eddig kiváltképp. Aztán igazából ő kezdeményezett azzal, hogy elkezdett velem beszélgezni, de ezt én csak annak vettem, hogy nem akarja a barátságunkat tönkretenni illetve megbántani engem.

Most jelenleg itt tartunk. Semmi kép nem akarom elsietni, mivel szerintem eddig a legnyagyobb hibám az volt, hogy néga túl nyomulós voltam, néha nagyon nem, illetve hogy iskolában vele nem tudok olyan kötetlen lenni mint más lányokkal, ha csak rá gondolok, szúr/nyom a gyomrom, és iskolán kívül nem nagyon tudtam másról vele beszélni, ezért szerintem a szemében egyszerű lehetek mint a faék (legalább is az érzelmi intelligenciám). Emelett további bonyolító tényező, hogy egyik nagyon régi barátomnak (nevezzük Kálmánnak) is tetszik már régebb óta, mondjuk neki plátói volt/az, sose mert lépni, + Vilma mondta, hogy neki nem tetszik (ezt több forrásból is tudom pl. hogy nyáron részegen ráírt Vilmára, de Kálmán nem tudja, hogy nála kizárt, ill. azt sem tudja, hogy nekem is tetszik Vilma). A legjobb lenne szerintem konkrétan beszélni vele erről, mert akkor legalább a barátságunk túléli (és tényleg rég óta vagyunk jó barátok), de akkor 1, végleg le kellene arról tennem, hogy összejöjjek vele, 2, megvan az esélye, hogy tovább adja, kicikiznek, pletykálnak rólam, vagy esetleg elmondja Kálmánnak (bár ettől annyira nem félnék, mert tényleg normális lány, biztos nem tenne ilyet) 3, nincs is sajnos nagyon időm/esélyem arra, hogy kettesben erről (vagy bármi másról) beszelgessünk, iskolában sokan vannak, amúgy meg nem nagyon van időm/merszem leszólítani, tekinvte hogy egyszer visszautasított. Remélem a (közel)jövőben megoldódik, mert tenyleg nem szeretném a barátságunkat elrontani (pl. anno meghívott a szülinapi bulijára nyáron, ami azért is jól esett, mert rajtam kívül még csak 2 csávót hívott meg, és sok csajt), de én nem tudom, hogy tudnék-e rá már csak barátként tekinteni. Mondták, hogy próbáljam meg elfelejteni őt, de nem megy, szerelmes vagyok belé. Mondták, hogy kerüljem a társaságát és könnyebb lesz, de nem akarom ezzel megbántani őt:c. Sose gondoltam azt, hogy ő szerelmes lenne belém, csak azt, hogy esetleg (ha egy kicsit is, de) tetszem neki, és van esélyem nála. Most viszont nem tudom.mit gondoljak...

Röviden: Van egy csaj, aki régóta barátom, de nyáron megtetszett nekem. Sajnos az ismerkedés eléggé kétesen alakult + más embernek is tetszik. Nem tudom, mi tévő legyek.

UI.: Bocs, ha túl hosszú lett, illetve a helyesírási hibákért.