Velem van a baj? Mit ronthattam el, és hogy hozhatnám helyre?

Tisztában vagyok vele, hogy a személyiségem nem sok ember számára lenne vonzó. Szarkasztikus vagyok, kicsit talán túlságosan is szókimondó, közvetlen, mindamellett, hogy a beszédstílusom is inkább hasonlít két egymással csak haverságban lévő srácéhoz, mintsem egy mai tizenéves lányéhoz. Korábban épp emiatt fiúsnak tartottam magam, de mostanában próbálom kerülni ezt a jelzőt, mert manapság divat lett, csak épp kisit máshogy.

Ő az osztálytársam. Fiú létére közülünk a legokosabbak egyike (jó, mondjuk középiskolában már TÉNYLEG mindenki igyekszik kihozni magából a legjobbat), nem megfelelő társaságban kicsit visszahúzódó, de amúgy meg kedves és humoros. Korábban úgy vettem észre, hogy ő is érdeklődik irántam, még a közösségi oldalakon is volt pár ilyen közeledő szándékú megnyilvánulása, sőt, a suliban többször odajött hozzám, ami számomra azért furcsa volt, mert osztálytársi viszony ide vagy oda, korábban sosem tett még ilyet. Most meg olyan, mintha kicserélték volna. Konkrétan minden adandó alkalmat megragad arra, hogy tehessen rám valami megjegyzést. A kis buta, amúgy még csak nem is neki címzett favicceimhez is mindig odavet valamit, ami tőle akarva-akaratlan is, de nem esik jól.

Zavar, mert míg tőlem távolodik, másokhoz közelebb kerül.

Gondoltam már arra, hogy megsértettem talán valahogy, de még csak alkalmat sem adott rá, hogy így legyen. Az egyik barátjával az utóbbi két hétben nagyon jóban lettünk, talán rajta keresztül kideríttethetném, mi a gond, de akkor meg adódna neki a kérdés, hogy engem ez miért foglalkoztat ennyire...